Más is megfigyelte, hogy valamilyen szinten ismertségi körben ismerkedne, és nem vadidegennel kerülne kapcsolatba?

A társkeresők férfiként csak akkor nyerők, ha az illető nagyon jól néz ki. Ha nem, akkor választás sincs és csak a környezetében ismerkedhet az ember.

Nőként meg, bárhol lehet ismerkedni, csak egy minimális iq kell kiszűrni a gyökereket. Na, ez nem megy sok nőnek.

Nyilván, mivel élőben sokkal természetesebb, meg van az első benyomás, ráadásul ha ismertségi/baráti körből ismerkedsz meg valakivel sokkal kevesebb az esélye, hogy kamus az illető. Ott mások is ismerik az illetőt, tudják, hogy milyen.

Online meg sok a hazug, kamus, másoknak adják ki magukat. Vadidegenek könnyebben ghostingolhatnak, mert úgyse látjátok már valószínűleg soha többet egymást.

Én ironikusan Tinderen ismertem meg a párom, de igazat adok neked. Sokkal hamarabb és sokkal nagyobb eséllyel lehet normális embert találni a baráti körön keresztül, úgy gondolom. Egyrészt mert már alapból adott a közös érdeklődés, másrészt ha nem társkeresési apropóból ismeritek meg egymást, hanem úgymond tét nélkül, sokkal őszintébben viselkedik a másik, sokkal jobban meg lehet ismerni, hogy milyen a természete, milyen a hétköznapokban.

Illetve általános igazság, hogy a kapcsolatra alkalmas, társnak való embereknek rendben vannak a szociális készségei, ebből adódóan tudott magának barátokat szerezni is. Lehetnek olyan időszakok az ember életében, mikor eltávolodik a barátaitól, de akinek egész konkrétan soha nem volt egy kis köre, ahol ismerkedhet, azzal általában a kapcsolat sem az igazi, egyszerűen mert nem szokott ahhoz, hogy emberekkel interakcióba lépjen és hogy megtanuljon egy társas helyzetben viselkedni, alkalmazkodni, egyáltalán kommunikálni.

Attól még, hogy az embernek vannak barátai vagy baráti köre, még egyáltalán nem biztos, hogy rajtuk keresztül megismerhet másokat. Nem mindenki olyan aktív szociálisan, hogy olyan helyekre járjon, ahol sok új ember is megfordul. Ráadásul manapság már a gyerek-, kamasz- és fiatalkori barátságok nem olyan stabilak, ami a helyet illeti: szétszélednek az országban, sőt a világban, kiköltöznek külföldre, ahol ha rendszeresen tartják is a kapcsolatot, már elég nehezen ismer meg az ember rajta keresztül valakit, aki a potenciális párja lehet. Illetve vannak zártabb közösségek is. Sőt, aki férfias/nőies szakmában dolgozik, annak hiába vannak rendben a szociális képességei, sokkal nehezebben találkozik ellenkező neműekkel, és akkor ott van az, hogy legyen egy csomó egyezőség is.

Személy szerint sosem szerettem barátokon, ismerősökön keresztül ismerkedni, maximum úgy, hogy egy-egy baráttal elmentünk valamilyen közösségbe pár alkalommal (pl. társasjáték est) és ott spontán megismerkedni valakivel, akivel korábban sosem volt közünk egymáshoz. De sem egyetemről, sem munkahelyről nem akarnék társat, sem egy barátomnak a barátját. Jobban szeretem, ha teljesen tisztalappal indulunk egymásnál, és ha mégsem működne, akkor probléma, magyarázkodás és későbbi kellemetlen találkozás nélkül tudunk szétmenni. Nyilván időben van bizonyos szintű összefonódás két ember baráti társasága között, de az már más.