Szerintetek normális, hogy egy legjobb barátot próbálok találni az igazinak? (Többi lent)

25/F vagyok és van legjobb barátom 19 éve:D, szóval nem legjobb barátot keresek.

Azért jutottam erre a következtetésre, mert eddig minden kapcsolatom egy szerelmes film volt, ahol nagyon jól elvoltunk, rengeteg romis programunk volt, tervezgettük a jövőnket, előző két exemmel össze is költöztem, támogattuk egymást jóban és rosszban (pl volt páromnál komolyabb műtét után is támogattam, pedig nagyon nem volt egy szexi történet... de ugye nagyon szerettem), 100%-ig megbíztunk egymásban és mindent elmondtunk a másiknak és még sorolhatnám ezeket. Szóval olyan párkapcsolatokban voltam, ami sokaknak egy álom lenne és a volt párjaim is nagyon jó emberek voltak, akiket más azonnal elvett volna feleségül.

Viszont ezeket leszámítva egy idő után mindik elkezdtem egyedül érezni magam a kapcsolatban, mivel egyik exemnek se volt olyan világnézete és érdeklődési köre (még kicsit sem), mint nekem. Szóval én soha nem tudtam beszélni a saját dolgaimról (elmondtam persze és meghallgattak, de ennyiben sajnos ez kimerült), nem tudtunk olyan programra menni amit én is teljes boldogsággal élvezni tudtam volna, nyaralni olyan helyekre mentünk, ami inkább exeimnek tetszett és ugyan úgy ott is a programokat nem tudtam teljesen élvezni és ugye ezek csak a nagyobbak, a millió kicsi problémát most nem írnám le.

Szóval nagyon hiányzott nekem az, hogy a párom a legjobb barátom is legyen. Viszont rettegek, hogy összejövök egy olyan nővel, aki tényleg a legjobb barátom tud lenni és majd rájövök, hogy még se lettem ettől boldog és ott hagytam több tökéletes nőt is, mert bolond voltam...