Csajok ti hogy képzelitek el egy kb. 25-29 éves férfi hogy áll az életben? Szakmailag, anyagilag, párkapcsolati/nőkkel való tapasztalat, stb.

Férfi vagyok, megosztom a tapasztalataimat:

Lakhatás:

Ha a szüleiddel laksz, akkor GÁZ vagy.

Ha albérletben vagy, az már egy fokkal jobb, de nem túl vonzó lehetőség.

Ha lakáshiteles lakásban laksz az már sokkal jobb, bár nyilván azt te fogod fizetni, akkor is, ha a csaj beköltözik.

Ha saját tehermentes lakásod van, akkor király vagy, és sokkal nagyobb eséllyel indulsz a nőknél.

Fizetés: minél több, annál jobb. 200 alatt ne nagyon büszkélkedj. Az általános elvárás a multicég és nettó 300.

Autó:

Pesten nem fontos. Ott baromi jó a tömegközlekedés.

Vidéken már jó ha van.

Van egy normális végzettsége, ez a minimum.

Ha nem pályaváltó, akkor elvárom tőle, hogy legyen egy stabil munkahelye és szakmai múltja.

Elvárás, hogy legyen megtakarítása vagy legalábbis valami olyanba invesztálja a pénzét, ami nem baromság. Például egy átgondolt vállalkozás, képzés, ingatlan...

Azt is elvárom, hogy ne legyena seggében az anyja meg az exei/haverjai. Legyen felnőtt, ne egy irányítható gyerek, akinek a nyakára telepedtek és úgy maradt.

És éljen tudatosan. Figyeljen magára, 30 felé már nem züllhet az ember következmények nélkül. Sportoljon, igyekezzen normálisan étkezni, gondoljon a jövőre és alapozza meg végre a felnőtt életét, mert nagyjából ez az utolsó olyan időszak, amikor egyenesbe tudja magát rántani, ha addig nem tette, komolyabb veszteség nélkül.

Én csak azzal jövök össze akivel lehet tervezni. Azt akarom látni az életén, hogy tudja, mit csinál egyedül is. Nem egy "majd-embert" meg egy életképtelen gyerekagyú valakit, aki azt hiszi, hogy krvára ráér. Nem a konkrét dolgok érdekelnek, hanem az, hogy merre tart.

Ha elvégzett egy tanárszakot, de rájött, hogy szar és most közgazdásznak tanul, miközben diákmelózik mellette és otthon élve gyűjti a pénzt, nem fog zavarni. Ha már főállásban dolgozik és albérletben él vagy hitelezett egy lakást, ami miatt nincs sok tartaléka épp, nem fog zavarni. Ha picsát mereszt otthon és két diploma után a tökeit vakargatja, mert a szülei pénzelik és így egyelőre ráér állást keresni, akkor kösznem. Ha otthagyta a tanulmányait, mert fuck the systemeset akart játszani és most csodálkozik a munkásszállón, akkor keressen magának egy bojlertestű margitot, ne engem. Ha felcsinált valakit érettségi után, aztán rájött, hogy ez mégsem pálya, akkor szintén sok sikert egy másikkal, aki nem tudott életet tervezni magának és másét is tönkretette ezért.

Szerintem ebben a korban, ami fontos:

- legyen munkahelye (ha egyetemre jár még, akkor amellett részmunkaidőben, vagy a tanulmányait folytassa levelezőn, de a lényeg, hogy ne a szülei pénzeljék, hanem tényleg a saját lábán álljon)

- albérletben éljen, akár lakótársakkal is, de azért relatív önállóan

- volt már legalább 1 tartós(abb? szóval 1-2 hétnél tovább tartó) kapcsolata

Autó az lakóhelytől, érdeklődési körtől, anyagi helyzettől függően lehet elengedhetetlen és teljesen mellékes is, szóval ez nem számít igazán. Ha van, akkor annyi, hogy ne rohadjon szét az ember alatt és ne azon kelljen aggódni, hogy mikor hagy ott az út szélén. Hobbija, baráti köre jó, ha van, de ez nem párkeresési szempontból, simán csak az ő lelki egészsége szempontjából.

Szerintem ezek az alapok, amik lényegesek ebben a korban úgy nagy átlagban.

28/N

#5 Miért feltétel egy albérletben nyomorogni drágáér', ha mondjuk egy többgenerációs családi házban van elegendő élettér szingliként?

Megér-e annyi ablakon kidobott pénzt az önállóság vélt vagy épp valós szintje?

#2

És akik ezt a szintet megütik, azoknál az elvárásoknak majd egy újabb lépcsője lép érvénybe.

Lehetőleg albérletben lakjon, akár egyedül, akár a barátaival. Autója legyen, nem kell, hogy vadiúj, de lehessen vele közlekedni. Legyen valamilyen munkája. Szerintem nincsenek túlzott elvárásaim ezen a téren.

27N

#8

A párkeresés már csak ilyen. Én sem illek mindenkihez, nekem sem kell mindenki. :)