Egy 30 feletti tapasztalatlan férfinak már teljesen késő és esélytelen, hogy legyen még valaha barátnője?

Későn jöttem. Még énnekem sincs tapasztalatom szóval nem tudom hogy mennyire segít de gondoltam dugjuk össze a fejünket hátha.

Gyerekkoromban sokat bántottak az osztálytársaim és ki is közösítettek.

Általános még hagyján de középiskola pokol volt. Mint egy börtön.

Csak mostanában, egy évtizeddel később kezdtem el azon gondolkozni hogy mi mehetett félre.

Mostanában az volt a stratégiám hogy mindenkinél be kell vágódnom és sikerült is az emberek 99%-val jóban lennem. Viszont ez egy maszk volt és a végére volt pár idegösszeomlásom és utána már nem akartam visszavenni de akkor meg elkezdett foglalkoztatni a gondolat hogy ha nem a maszk vagyok, akkor még is ki vagyok én?

Hosszú történet röviden, a gyerekkori atrocitások miatt kevesebbnek éreztem magamat másoknál és utána úgy éreztem hogy tennem kell valami extrát hogy elfogadjanak. Ami persze káros mert az embereknek önmagad miatt is el kell hogy tudjanak fogadni mert semmivel sem vagy kevesebb vagy érsz kevesebbet mint mások.

Szóval utána elkezdtem fejleszteni az ú.n. árnyékomat (carl jung - árnyék elmélet).

Régebben mélyen magamban elfojtottam olyan érzelmeket amiket kártékonynak ítéltem. Büszkeség, harag, féltékenység stb

De olyanra is gondolhatunk hogy nem mertem őszintén megmondani másoknak hogy mit gondolok bizonyos dolgokról ha az negatív fényben tűntetett volna fel és persze akkor kegyes hazugságot mondtam.

Energiát szánni felszínes dolgokra, illetve a maszk fenntartására rendkívül leterheli az embert és persze unautentikussá is teszi.

Ha ezek a dolgok megvannak, hogy végre jól érzed magad a bőrödben, az után jön a flörtölés, randizás stb.

Persze tudsz randizni a magad helyretétele nélkül is csak persze azok általában nem lesznek tartósak