Ezeket a dolgokat figyelembe véve valóban érdemesebb lemondani az ismerkedésről és helyette más dologgal foglalkozni 23 évesen?

Saját magamra mindig is úgy tekintettem, hogy sem külsőleg, sem pedig belsőleg esélyem sem lenne a lányoknál. Ha megtetszett egy lány mindig arra a véleményre jutottam, hogy mit is képzelek magamról, úgyis kevés vagyok hozzájuk. Másokat mindig is sokkal jobbnak tekintettem magamnál. Természetesen miért is pont Én kellenék bárkinek is, ha van nálam sokkal jobb is. Az utóbbi 10 évben annyira elidegenedtem az emberektől, hogy mára már egy egyszerűnek tűnő beszélgetést sem tudok kialakítani és fenntartani. Rám soha nem voltak kíváncsiak az emberek, mindig is levegőnek néztek és úgy érzem az elmúlt tíz évben nagyon sok mindenből kimaradtam, Pl: abból, hogy hogyan kell másokkal kapcsolatot létesíteni, barátságot kötni, megtanulni egy adott közösségbe beilleszkedni stb. Mindig is kívülállóként tekintettem magamra aki a jelenlétével csak zavarja a többieket. Ezek a gondolatok miatt teljesen elvonultam a külvilágtól. Emberek között kellemetlenül érzem magamat és tudat alatt is úgy viselkedem, hogy a lehető legjobban el tudjam kerülni az emberekkel való beszélgetést is.