Nők, leírnátok, hogy a ti esetetekben milyen nehézségei vannak a párkeresésnek?

Nekem itt a két évvel ezelőtti gáz randiaimról a kérdésem, nyugodtan nevess.

Ez elég sokat megmagyaráz:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__randi..

Nekem ezek a randik voltak a visszatartó erők.

Azóta ez bővült olyannal aki vagy 20kilóval volt nehezebb mint a képen s autista is volt, fél arcára eltorzulva.

Másik empátia teljes hiánya amikor temetésre mentem s elkezdte ecsetelni, hogy úgy akar meghalni mint az ismerősöm mert az buli...

Harmadik: minden jó volt amíg élőben ki nem derült olyan büdös a szája rosszul voltam mellette a padon s kínomban mondtam igyunk valamit a mögöttünk lévő 15 teraszos hely bármelyikén hátha enyhít a szagon de neki olyan jó így, nem akar...

Volt egy meleg szerű... szépen udvarolt de egyre furább lett, hogy örökké arról beszél mit főzött, mi van a barátok gyerekeivel, tele volt ékszerekkel, harmadik randin anyukának akart bemutatni s amikor úgy hajtotta rá a fejét a vállamra mint egy álmodozó tinilány s még a pilláit is rebegtettve nézett fel rám...hát mindennek éreztem magam hirtelen csak nőnek nem.

5: Tíz évvel fiatalabb srác aki azt arra se volt képes a mellettem lévő városból elhivjon normális randira hanem bedobta utazzak el hozzá lakására beszélgetni mert késő van s nem mer kimenni otthonról ilyenkor, máskor nem jó neki de megismerne...nagyon gyors tiltás.

legnagyobb problemanak azt tartom, hogy eleve sok a buta, unalmas ember, akikkel ertelmesen nem lehet 2 szot valtani, vagy ha megis, akkor ilyen tipikus ‘szobanoveny’ egyszeruen semmilyen es unalmas. nincs stilusuk, karakteruk, velemenyuk.

magas nokent (180cm) nekem az is nagy problema, hogy nem nagyon van magyarorszagon magas ferfi. lehet leszavazgatni, hogy felszinesseg, de kb ez az egyetlen fix elvarasom kulso teren, egyszeruen nrm vonzodom azokhoz, akik kisebbek nalam.

ha mindezek teljesulnek, akkor is ott van meg a legrosszabb: a legtobb ferfi maximum csak laza szexelgetos kapcsolatot akar es nem gondoljak komolyan, siman belefer nekik a massal valo randizgatas, dugas. es nem, nem ‘alfahimekrol’ beszelunk, atlagos, normalis sracokrol.

kb 5 evembe telt, mire talaltam valakit, aki szeretne es kepes is elkotelezodni.

Na 9gen manapsag az elkotelezodes hianya az ami divik

A kapcsolatbol csak a jo kell a szex es a laza bulik, randik, szorakozas .. a tobbi nem

Igazából én azt vettem észre, hogy személyfüggő az is, hogy ki milyen pasikat vonz be. Pl. van olyan barátnőm, aki csak ezeket a "fuckboyokat" vonzza be, akik nem akarnak komolyat, és azt kamuzzák, hogy igen, csak hogy le tudjanak feküdni vele. Persze utána el is tűnnek. Engem is megtalálnak ezek, szó se róla (csak nem foglalkozok velük, mert érzem rajtuk), de valahogy több olyan ember közeledik hozzám, akik komolyat akarnak tőlem, ők maguk is komoly, intelligens, normális emberek, és a személyemet szeretnék inkább megismerni elsősorban. Ezáltal egyértelműen a párkeresés is könnyebben zajlik nálam. Plusz gördülékenyen szokott minden ismerkedésem is menni, és rendes hosszútávú kapcsolataim voltak csak eddig.

Szóval van, akinek így, van akinek úgy. Nekem a párkeresés sosem volt macerás, sosem volt vele gondom, megfelelő embereket találok magamnak és többnyire minden úgy szokott alakulni, ahogy elképzelem.

Viszont cserébe más életbeli dolgoknál ütközök nehézségekbe. :D

Már férjnél vagyok, de nekem pl a ghostingolás volt többször a randizgatós időszakban. Vagyis hogy a pasi egyik napról a másikra eltűnt. Ez mindig rosszul esett, mert nem tartom magam sem csúnyának, sem elviselhetetlennek, szóval nem értettem miért csinálják ezt.

Meg túl sok kezdeményezést nem is kaptam. És itt most tényleg nem arról van szó, hogy csak a jópasikat vettem emberszámba, a többi meg fel sem tűnt, hanem valahogy tényleg egyre kevésbé kezdeményezők az emberek. Én alapból úgy gondolom, hogy ez nem csak a férfi feladata kéne legyen, viszont emellé elég gátlásos vagyok ilyen téren, vagyis én soha nem kezdeményeztem, de nem azért mert nő vagyok, hanem mert nekem ez nehéz. Csomó olyan volt, hogy láttam, hogy jobban néz valaki, akár az utcán, akár mondjuk tágabb baráti körben, volt hogy a fülembe is jutott, hogy tetszem valakinek, de nem kezdeményezett. Az online ismerkedést meg nem akartam kipróbálni.

Az olyan barátnőim találtak mindig nagyon könnyen kapcsolatot, akik harsányak, karizmatikusak. Én meg ilyen nem vagyok.

Nyilván ez attól is függ, hogy kinek milyen elvárásai vannak. Nekem külsőre nem volt sok, belsőre annál több. Most is ahogy végignézek a barátnőim kapcsolatain, külsőre egyikkel sincs baj, de egy olyan lenne az ötből, aki belsőre-vislekedésre szerintem jó fogás, a többit én már rég kidobtam volna a barátnőim helyében, mert hazudtak nekik, megcsalták őket, exekkel találkozgattak, vagy nagyon korlátozóak.

1. látom rajta, hogy akar valamit, de nem mer lépni. Én nem fogok, nem vagyok bébiszitter. (Jöhet a lepontozás, ha fáj az igazság)

2.a többit nem ismerem

élőben nem tudok ismerkedni, mert nem szólítanak le. Leszögezném, hogy csinos, elég szép nő vagyok.

Interneten, társkeresőkön pedig nem is tudom sokan miért vannak fent, mert a legtöbb képtelen egy gördülékeny beszélgetést lefolytatni. Ugye nem gondolja senki, hogy én fogok erőlködni és faggatózni! Természetesen, ha látom az érdeklődést, kifejtős válaszokat adok és én is megfelelő mértékben érdeklődök.

Tegyük fel, hogy megvan az összhang, chatelgetünk, találkozunk, de itt jöhetnek az újabb akadályok. Pl. hogy rendelkezem egy egzisztenciával, szeretném, ha a férfi is fel tudna valamit mutatni. Pl nem másik 3 lakótárssal él egy albiban. Vagy van normális munkahelye, és van valami ambíciója a jövőt illetően. Sajnos ilyen ulibuli állásokra nem lehet jövőt / családot alapozni én meg már nem vagyok 22 éves, hogy majd lesz valahogy. Probléma lehet, ha rendszeresen dohányzik, vagy szerintem túl sokat iszik. Olyan tapasztalatom is van, hogy nálam alacsonyabb férfiak nem érzik jól magukat mellettem, mert én nem vagyok épp alacsony. Bár engem ez a része nem zavarna, ha csak pár centi a különsbég.

Aztán jó lenne, ha a pasinak nem csak szexre kellenék, mutatna valami EQ-t, elköteleződési hajlamot, ő is tenne azért, hogy randizzunk, kitalálja esetleg néha, hogy mit csináljunk és mikor, mert gáz, ha ezt a témát csak nekem kell nyomni. Nem szeretnék valakinek az 5. hobbi tevékenység lenni a sorban, és jó lenne, ha igénye lenne a napi szintű kommunikációra.

A kinézetről még ugyebár nem is nagyon ejtettem szót, de a netes társkeresőkön egyszerűen botrányos a felhozatal, és nem, én nem az "alfa hímet" keresem, mert számomra az ilyen kis öntelt pasikák is taszítóak. De nem árt, ha van egy férfias kisugárzása és nem ilyen nyomi szerencsétlen testbeszéddel jön oda.

Hát most így hirtelen ezek jutottak eszembe, saját tapasztalatokból.

Szóval igen, nehéz.