Van olyan ember a környezetedben aki incel, tehát nincs sikere a párkapcsolatok terén? Ha igen, milyen ember?

A válaszokból látom, hogy sokan még mindig képtelenek felfogni ezt az egyszerű fogalmat.

Nem attól lesz incel valaki, hogy gyűlöli a nőket. A két csoportnak van metsze, de egyik sem részhalmaza a másiknak...

Ismerősök között nem tudom senkiről, hogy az-e. Én az vagyok, a tipikus okok miatt: ronda vagyok, nem tudok kommunikálni a nőkkel. Nem kellenek egynek sem.

Életunt is vagyok, mindig is utáltam élni, de huszas éveim alatt a "nőhiány" csak mégjobban felerősítette az élet iránti gyűlöletemet.

32F

Incel azért nem vagyok, de talán magamat tudnám példaként felhozni.

Volt pár éve egy ismerősöm, aki hasonlóan esélytelen volt a lányoknál, mint én, de ő olyan fél-egy éve megismert egy csúnyácskább, de aranyos lányt, aki most a barátnője.

Szóval szerintem a szűkebb, de talán a tágabb ismeretségi körömből is én vagyok az egyetlen, akinek soha nem volt még senkije, és nem is lesz talán.

Úgy igazán 13-14 évesen kezdtek el érdekelni a lányok. Már akkor is tudtam, hogy esélyem sincs a szebbik nemnél, bár, akkor más okok miatt gondoltam magam esélytelennek.

Egészen tavalyig, igazából egész tinikoromban egy kövér srác voltam. Hogy miért alakult így, ez hosszú. Röviden lassú anyagcsere, és rossz étkezési szokások miatt.

Szóval, egyrészt kövér voltam, másrészt meg sosem voltam a társaság közepe, sőt, többször voltam kiközösítve. Tudtam, hogy egy ilyen alacsony "státuszú" fiúval szóba sem fognak állni a lányok.

Aztán 15-től 18 éves koromig nagyon reménykedő voltam. Jártam kondizni, évek után kibékültem az osztálytársaimmal, és valamennyire beilleszkedtem, lettek haverjaim, sok új embert megismertem, stb... és már majdhogynem elhittem, hogy kellhetek valakinek.

Aztán sajnos elkezdtem plátói szerelmet érezni egy évfolyamtársam után, ami elég kínos volt, mert ő észre sem vett, annyira, hogy vissza se köszönt. Bár, mai eszemmel már nem is gondolnék erre a lányra "úgy", mert ő gazdag volt (ezt később tudtam meg) és szép, én meg egy ronda szerencsétlenség. ...pedig gimiben lehetett volna pár lehetőségem, igaz, inkább csak ilyen rövidtávú kapcsolatra. De még ez is csak egy feltételezés.

Aztán 18 éves koromtól egészen tavalyig a társkeresés volt a legkisebb problémám... egyetem, egészségügyi problémák, családi dolgok, stb...

Úgy mostanában, 20-21 évesen jöttem rá, hogy szerintem kb. 0 esélyem van a lányoknál.

Egyrészt, kb. senki sem veszi észre, de magasan funkcionáló autista. Az emberek annyit vesznek észre, hogy én vagyok "a fura srác". Igyekszem a normáknak megfelelően viselkedni, kommunikálni, sokszor egy álarcot veszek magamra, de így is kilógok a sorból.

Másrészt, hiába fogytam sokat (25kg), de csúnya vagyok. Tinderen örülök, ha havi egyszer jobbrahúznak... aztán akkor is kiderül, hogy kamuprofilja van az illetőnek.

Egyéb okok is vannak még, hogy miért vagyok esélytelen.

Az egyik, hogy nem szoktam bulizni, sőt, eü. okok miatt Teljesen absztinens vagyok. Ahogy észrevettem, ezt társkereséstől függetlenül nem sokan tolerálják. Szinte sértésnek veszik pl. egy baráti összejövetelen, hogy nem iszom.

Ráadásul viszonylag unalmas életet élek, főleg mostanában. Nagyon sokat dolgozom, szakdolgozatot írok, este, és hétvégén annak örülök, ha le tudok ülni megnézni a kedvenc sorozatom következő részét.

Barátaim nem nagyon vannak, mert az évek alatt elkoptak. Próbáltam velük tartani a kapcsolatot, illetve új embereket megismerni, de mindhiába.

Úgyhogy macskás bácsi leszek. Ha majd olyan élethelyzetben leszek, hogy felelősséget tudok érte vállalni, akkor veszek egy karthauzi cicát. ... és akkor nekem is lesz valakim.

21F

Ilyen férfit, fiút nem ismerek, viszont annál több ilyen egyedülálló nő ismerősöm van.

Főleg 40 fele, egyik hangoztatja is, ő nem élne már senkivel együtt, több pasast próbál hülyíteni, de azok annál dörzsöltebbek.

Van rokonom is ilyen, az is pont ezt csinálja, vagy 3 faszit hülyít egyszerre, de tökéletesen jó elvan egyedül, a rettenet kuplerájban, ami a lakása.

A szánalmas az egészben az, hogy ma divat lett nőként erre büszkének lenni, mennyire nyomorultan élnek.