Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezik olyan férfi, aki így el tudna fogadni, szeretni?
Bántalmazó családban nőttem fel, ez sok területen nyomott hagyott az életemben.
Depresszió és borderline személyiségzavarom van, és bár egyre jobban vagyok, nem tudom semmissé tenni az öngyilkossági kísérleteket, hegeket. Vagy az ezek miatti sokéves csúszást az egyetemen.
A családommal nem tartom a kapcsolatot.
Van esélyem valaha párt találni, aki el tud fogadni ezekkel? 24 évesen végzettség nélkül, család nélkül, sérülten, pszichésen nem egészségesen (bár ezen dolgozok pszichológussal).
Elképzelhető lenne a dolog, ha tényleg jár szakemberhez és van is javulás.
Ugye a borderline személyiségzavar, nem egy kellemes állapot sem a betegnek sem a környezetének.
Nagyon sok kitartás kell hozzá amit kívánok, hogy meg legyen.
Nem lesz egyszerű, évekig tartó pszichoterápiás foglalkozás kell hozzá, hogy átformálják a személyiségedet (sajnos tudom, exem is borderline ban szenved)
Majd meg fogod találni azt a segítő és türelmes férfit aki szeretni fog.Ne add fel és akaraterő.
Nagyon együtt tudok érezni veled, és sajnállak a sorsod miatt.
Viszont azt megtanultam, hogy lelkibeteg nővel nem szabad kezdeni, mivel az esetek többségében maguk mellé rántanak.
Az remek, hogy szakemberrel dolgozol rajta és már jobban érzed magad. Ügyes vagy!
Viszont saját magadért tedd, hogy neked legyen jobb, ne azért hogy elfedd a tüneteidet valaki miatt, mert ki fog törni.
Illetve olyan párt próbálj találni, aki tisztában van azzal, hogy beteg vagy és hogy a személyiségzavart nem lehet gyógyítani, csak kezelni. Tehát ne csodálkozzon, ha nem tudsz 0-24 úgy viselkedni mindig, mint egy mentálisan egészséges ember, ezt nem lehet elvárni. Igenis úgy kell szeretni, hogy bevállalja az ember, ha előjönnek olykor a tüneteid, ez van, kezelés mellett is zajlik az élet, ami hatással van rád.
Egy megértő társ nagyon is fog tudni szeretni téged, ha hajlandó ezt elfogadni.
Terápiát ne hagyd abba!
Neked most már jobb lesz, mert koliban élsz, tehát nem kell a bántalmazó családoddal lenni. Hidd el, magad mögött tudod hagyni a BPD-t.
Engem is ezzel diagnosztizáltak, de már van egy diplomám, jövőre meglesz a második. Anyám felajánlotta, hogy lakhatok itt, éltem is a lehetőséggel, de rossz ötlet volt, mert lehúz. Mindig siránkozik, sosem volt képes igazán kiállni a családjáért, ő sem nőtt fel igazán. Már nekem sem sokat kell kibírnom, de újra kell kezdenem a terápiát.
Egyébként volt egy kapcsolatom, ami 2 hét híján 5 és fél évig tartott, és én szakítottam meg. Viszont - pont a bordernek "köszönhetően" bevonzottam egy toxikus, bántalmazó partnert. Másokkal szemben ugyanolyan tutyimutyi és magának való volt, mint anyám, de velem szemben tudott ordibálni. Oké, voltak szép pillanatok is, de 30-40 éven át nem bírtam volna elviselni.
Jobb vagy mint az emberek 90%a és előrébb tartasz, mint az emberek 99,9%a.
Szerencsés lesz a jövendőbelid.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!