Van itt olyan fiu, akinek 25 vagy akar 30 evesen sem volt meg barátnoje? Mi ennek az oka?

Én 36 éves vagyok.Szociális fóbiám van.Igaz,a mértéke sem mindegy.Nekem talán az enyhébb forma van.Viszont nagyon megkeserítette az életem szinte mindenben,de leginkább ami a párkapcsolatokat illeti.Mivel nagyon erős jellemem van,sokszor mentem szembe a problémámmal.Sokszor felül is tudtam kerekedni rajta.Ennek köszönhetően élek élhető életet.A párkapcsolatokban nem volt sosem túl nagy sikerem.Viszont voltak kapcsolataim.Megtapasztaltam azt is milyen boldognak lenni.Nagyon erősen vágytam egy társra,kapcsolatra.Ezért mindent megtettem hogy sikerrel járjak ebben is.Nyilván ezzel a problémával leginkább az online világba kényszerültem,ami az ismerkedést illeti.Sok a csalódás,elutasítás.De vannak apró sikerek,kisebbek,de vannak nagyobbak is.Pl. most is egy nagyon ígéretes ismerkedés küszöbén vagyok.Önmagában a vonzódás és a szimpátia miatt is.De nagyon jó visszajelzés és érzés az is,hogy volt már találkozás,és a másik szeretné a folytatást,így lesz második találkozó.Gyakorlatilag már csak rajtam múlik ,ha nem szúrom el akkor újra megtapasztalhatom a boldogságot.

Nekem az a tapasztalatom hogy sikerülhet.Nagyon kell vágyni rá,és akarni,és át kell tudni lépni az elméleti síkról a valóságba.Ki kell tudni lépni a fejedből.És próbálkozni kell,ismerkedni.Ha ezer lánnyal kell megismerkedned,és ezer elutasítást,csalódást kell átélned hogy az 1001.-nél sikerrel járj,és megtaláld azt a személyt akire vágysz,akkor végig kell zongoráznod a dolgot.És közben tapasztalatot szerzel,tanulsz,amitől sokkal több leszel.Az élethelyzetek,a csajozás is jobban mehet,ha minél többször csinálod,tapasztalod.

4es

Én nagyon erősen vágyom egy kapcsolatra. Ezért próbálkoztam. Sokszor nagyon rossz a csalódás, komoly gátakat épített bennem. Ami által sokszor ment el a kedvem az egésztől. De mindig visszatért az akarat. És küzdök, próbálok tenni a vágyam, céljaim eléréséért. Nem számoltam az ismerkedéseket, de ezek egyszerű találkozások. Nem érzem magam férfi r.bancnak.Én olyan szemmel nézem ezt, hogy teszek a céljaim eléréséért. És nem adom fel. Kitartó vagyok, mert szeretném megtalálni a párom.És minden ígéretes ismerkedésnek úgy megyek neki, hogy remélhetőleg ez lesz az utolsó ismerkedés, mert a személyében megtalálom azt a nőt akivel családot alapíthatunk és megöregedhetünk együtt.

Huszonévesen eszméltem rá, hogy nincsenek barátaim, barátnőről még álmodni se mertem. Annyira durva volt a helyzet, hogy boltban alig mertem megszólalni, hogy kérjek egy kenyeret. Egyik szilveszterkor voltam mélypontot, amit egyedül kellett ünnepelnem, nagyon rossz volt, ekkor határoztam el, hogy változtatok rajta. Elkezdtem mindenki felé nyitni, ha hívtak valahová, mentem, ingyen segítettem másoknak tanulásban, rakodásban, cserébe viszont szocializálódtam, lettek ismerőseim, idővel barátaim is. Mivel lettek barátaim, egyre javult a szocializációm, nőkhöz viszont ugyanúgy nem mertem odamenni, maradt az online világ. Rengeteg elutasításban volt részem, idővel, viszont már volt olyan nő, akit én utasítottam vissza! A hosszú évek (évtized?) munkájának viszont meglett a gyümölcse, boldog párkapcsolatban élek, amire 30 felett került sor. Nem okoz gondot beszélni valakivel, megszólítani, szórakoztatónak lenni.

Szociális készséget úgy jellemezném, mint amikor valaki járni tanul. Senki se úgy születik, hogy tud, elején elesel, ha feladod, sose tanulsz meg járni, ha tovább próbálkozol, egyre ügyesebb leszel és idővel mindenki megtanul. 30 évesen hátrányban vagy, de nem vagy teljesen elkésve, csak ha feladod.

Mindennél jobban szeretnék feleséget, de felesleges lenne bárkinél is próbálkoznom. Ez van. Nem lehet mindenkinek boldog élete.

25 F

A női pontozóbrigad akkor is aktív ha nem írnak semmit

De jönnek és pontozgatnak, mas dolguk sincs

Ahhoz is szarok hogy hozzá merjenek szólni