Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aki 40 felett vált, mikor találtátok meg a párotokat, akivel boldogok vagytok?
Leírnátok, nektek hogy alakult?
45 éves nő vagyok, másfél éve váltunk el, mert kiderült, a férjem nőzött. Jó dolgában, szerinte. Megbánta, de én így már nem tudtam vele élni.
11 éves a gyerkőcöm. Elköltöztünk, vettem saját lakást exemtől távol, ő a gyerekkel alig tartja a kapcsolatot, szóval nem sok vizet zavar. Van kocsim, egész jól fizető munkám, nem keresek új apukát, eltartani nem kell, nem vagyok csúnya, sem elhízott, sem beteges. Tudom élvezni az életet, nem vagyok buta, szuperül főzök... Szóval én azt gondolom, nem vagyok egy rossz parti. Ezeket csak azért írom, mert ilyesmiket szoktam itt olvasni, hogy biztos az ex folyton ott lebzsel, meg anya elhízott, megbapukát keres.... Van egy ideje egy kapcsolatom, amiben boldog lennék, ám a párom a gyerekemet nem szereti, emiatt összeköltözni nem akar, így ez sajnos nem lesz hosszú távon működtethető. Gondolom, nem szeret ő engem igazán, ha nem törekedik arra, hogy együtt tudjunk élni. Sok férfi kezdett már udvarolni a válás óta, de mindről kiderült, hogy csak néhány szexet akarnának, esetleg szexkapcsolatot.
Ezek az eddigi tapasztalataim.
Vágyom egy normális, tisztességes, játszmáktól mentes társra, akivel passzolunk, akivel el tudjuk fogadni egymás csomagjait, amit hozott, aki alkalmas arra, hogy nyugodt, harmonikus közös életünk legyen.
Van erre valamikor is esély? Bármikor? Vagy már minden normális férfi foglalt?
Kérlek, írjatok pozitív tapasztalatokat, mert most nagyon el vagyok keseresve.
7#, nem öndícséret, ha tisztában vagyok a pozitívumaimmal. Mindenkinek van sok jó jellemzője, és azt nem bűn tudni, sőt. Szerintem nem írtam semmi fellengzőt. Pl nem jellemezném soha úgy magam, hogy szép nő vagyok, vagy szexi, pedig így vélekedik rólam a környezetem. Alapjában véve azt szokták mondani, hogy az értékeimhez képest túl alacsony az önbecsülésem. Nyilván csomó negatív tulajdonságom is van, nem állítottam, hogy nincs.
9#, valóban tapasztalatlan vagyok inkább. Egyrészt nincs előttem jó példa mert a szüleim elváltak. Másrész 20 évig /részemről/ monogám házasságban éltem. Előtte meg ugye fiatal, házasságot és gyereket tervező fiúkkal ismerkedtem, egész más volt az értékrend, az elvárás. A fenti példát, ami között szerinted nem tudom, hol a határ, a környezetem véleménye vagy az itteni hozzászólások alapján írtam. Mert itt főleg az van, hogy minden férfi szemét, ha nem minden tökéleted, dobd ki. Vagy pedig hogy minden kapcsolatért meg kell dolgozni, olyan nincs, hogy minden jó a másikban. Vagy ha nem érzed teljesen jól magad benne, nem ő az igazi.
Férfiként írok: sehol!
A 2-es tökéletesen összefoglalta.
Én mint férfi nagyon jól helytállok mindenben, de mint szerelemben, vagyis férfias kisugárzásban, vágykeltésben borzalmas vagyok. Mivel mindig is voltak vágyaim, de sosem élhettem neg még a volt feleségemmel sem, így elváltam.
Évekig próbálkoztam társkeresőkön, volt pár randim is, de azoknak nem lett folytatása. Ma már nem erőltetem, elfogadtam hogy mint férfi(szexuális értelemben) labdába sem rúgok. Házmesterként, szakácsként, pótapaként, kertészként meg nem akarok funkcionálni, nem alázom meg. magam.
Én ki merem írni, hogy szép vagyok és ezzel együtt is biztosan tudom, hogy sehol nem találnék magamnak megfelelő párt, ha elválnék.
Nem azért, mert a tökéletesre vágyok, hanem mert szerelemre vágyok és az a férfitípus, akibe én szerelmes tudok lenni, már régesrég házas és gyerekei vannak. Azt el tudom képzelni, hogy valaki elhagyja értem a feleségét, ha nincs gyerek, de a gyerekeitől egy normális férfit nem lehet elvenni. Ha el lehet venni, akkor az olyan is.
Itt az a gond, hogy abban a korban vagyunk, amikor már nem velünk fognak családot alapítani a férfiak, ha egyáltalán tudnék is annyira fiatalhoz vonzódni, akinél ez opció, a korosztályunkban pedig az igazán vonzóak foglaltak. Van kivétel, elképesztően vonzó és független férfit is ismerek korban hozzám illőt. Az egyik mentálisan beteg, a másik homokos.
14. Osztom a véleményed. A kor embere azt hiszi, hogy a 40 éves még tök fiatal, az összes kapu nyitva áll előttük, mintha a korosztályából mindenki szabad lenne még, mintha az idő vasfoga nem harapott volna még beléjük, mintha senkinek nem lenne múltja, nem lennének fájó pontok. Nekem sem tökéletes a házasságom, de tudom hogy jóval többet vesztenék egy válással, mint amennyit nyernék. A gyerekem êletébe is részt akarok venni, nem viselném el azt, hogy egy másik férfi legyen körülötte.
Mai szemmel nézve, ismerve a körülményeket, piszok jó férfi vagyok, ezt tudom magamról, ezer meg ezer esetben bizonyítottam. Mégsem fogok portyára indulni, nem váltom aprópénzre-, nem fogom megalázni magam a társkeresőkön, sőt, szemenköpni sem fogom magam!
A negyvenes korosztályban a független, csinos nők elérhetetlenek. Ez tény, viszont megmosolyogtató, hiszen látni hogy hogyan pazarolják el az éveiket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!