Nők hogy gondolhatják komolyan hogy egy férfi csak barátkozni akar?

Társkeresőn nem tudom, életemben nem voltam fent még soha egyiken sem.

Személyes kapcsolatban viszont van több férfi haverom/barátom is, akikkel simán elmegyek ide-oda, anélkül, hogy bármi több lenne közöttünk.

#9 Nem én kerestem a társaságát. Az a sztori hozzá, hogy én afféle tartalomgyártóként tevékenykedem, szóval nem csak gyakori kérdéseken posztolok. Van egy hobbim, ami lassan már hivatás lesz (remélem), és szeretem megmutatni a világnak. Az internet pedig kíváló eszköze, hogy elérjem a kívánt célközönséget.

Ő a semmiből rám írt, és nyomult. Én meg úgy gondoltam, hogy visszaírok, és előre nem tudhattam, hogy hasonlít az exemre. Tényleg az ilyen dolgokban van nagy hasonlóság, hogy ha olyat mond, ami nekem nem tetszik, akkor letagadja, hogy egyáltalán mondott volna ilyet, és elkezd magyarázkodni. Ez tipikus gyáva viselkedés szerintem. A barátaim között is vannak, akik bizonyos témákban egészen más nézeteket vallanak (az életnek más területén pedig nagyon is egyezünk), mégsem próbálják magukat megjátszani. Illetve a barátságunk minősége sem csökken attól, hogy nem gondolkozunk 100%-ban egyformán.

Szerintem a párkapcsolatban sem kell mindenről egyformán gondolkozni, nem is lehetne, mert nincs két egyforma ember sem. Mindenesetre bátran, őszintén fel kell vállalnunk a véleményünket minden kapcsolatban, én azt gondolom. Ha nem tesszük, akkor a másik felet, de még saját magunkat is megtévesztjük.

Én pont, hogy felismertem a tükrözést, ami éretlen viselkedésmód, ráadásul a nárcisztikus személyiségzavar egyik piros zászlója is lehet. Nem mondom, hogy csak a nárcisztikusok tükröznek ilyen mértékben, sőt, valamilyen szinten mindenki tükröz. Esetében viszont már zavaró volt. Exemnél anno még nem ismertem fel, tizenévesen jöttünk össze, és azt hittem, tényleg egyformák vagyunk, pedig már ott is lehettek volna jelek.

Ezután már nem is volt nagy meglepetés, hogy a visszautasítást követően azt is letagadta, hogy párkapcsolati célból akart ismerkedni.