Jogosan aggódom?

Bár már régen, de voltam ilyen helyzetben és akkor megfogadtam, hogy soha többet nem húzom-halasztom a személyes találkozást. Sajnos én is idealizáltam egy képet arról az emberről, akit a Honfoglalón ismertem meg. Hónapokig chateltünk, telefonáltunk egymással, mire az első találkozóra sor került. Számtalan fotót küldött magáról, de élőben teljesen más volt a benyomásom. Mivel addigra már éreztem iránta valamit, nehéz volt ezt a két dolgot feldolgozni magamban, hogy vannak érzéseim, de mégsem abba szerettem bele, amit aztán élőben tapasztaltam. Nem is tartott sokáig.

38/N

Bizony, gyorsan találkozni kell, és nem egy idealizált képet kialakítani. Persze ez elkerülhetetlen, ha öbb ideje beszélgettek, de készülj arra, hogy majd a személyes találkozó után éld bele magad jobban.

Ennek amúgy a járás - összeköltözés a nagytestvére. Ott is ha lehet, minél előbb össze kell költözni, mert csak akkor fog kiderülni, hogy milyen is ténylegesen a másik. Nem is értem pár fiatalt, akik szülőkkel laknak, össze-össze járnak, de mindig tudnak külön is lenni, ahol ayuka eteti meg mos rá, meg fizeti mindenét. Aztán gondolnak egyet, összeházasodnak és összeköltöznek a 30 milliós hitelből vett házba. Ott hirtelen el kell viselni a másikat minden nap, mindent kettejüknek kell megoldani, és az anyagi dolgok is nagyon megváltoznak. Vajon miért van annyi válás?

Na mindegy, kicsit elkanyarodtam, a lényeg, hogy ne az idealizált képet nézd, hanem a másikat, hogy valójában milyen.