Szerintetek miért nem lépett végül? A késés miatt? Nagyon késésben volt, az tény, de csakis az jár a fejemben, hogy megvolt a kölcsönös szimpátia, és lehet, hogy olyasvalamit szalasztottunk el, ami akár nagyon jó is lehetett volna... Részletek lenn.

A munkám jelenleg, hogy Covid-19 teszteket csinálok. Ma találkoztam egy jókiállású fiatal férfival, aki futva érkezett, mert volt egy repjárata, aminek az eléréséhez már szorította az idő, és amihez ugyanakkor elengedhetetlen volt egy gyorsteszt. Azonnal teszteltem, és addig a pár percig, amíg vártuk az eredményét, beszélgettünk.

Azonnal megnyert magának, és vele együtt izgultam, hogy negatív legyen az eredménye, és hogy még elérje a gépét. Elmondta, hova repül és miért, és az egy nagyon szimpatikus kis történet volt. :) Azt a peches sztorit is elmondta, miért az utolsó pillantban csinál tesztet. A lényeg tehát, hogy nagyon szimpatikus srác volt, jó humorú, udvarias, kedves.

És a lényeg, ami miatt még a fejemben jár, az az alábbi: Megkapta az eredményét, felkapta a cuccait, megköszönte a tesztelést nekem, elköszönt tőlem, de nem indult el azonnal. Megállt egy pár másodpercre, és egymás szemébe néztünk. Láttam rajta, hogy mondani akar nekem valamit, csak nem mondja. Teljesen úgy nézett rám, mint aki mindjárt elkéri az elérhetőségemet, mert szeretne meg találkozni... De néma maradt, és a pár másodperc egymás szemébe nézés után futva távozott, mint ahogy futva is érkezett, mert rohannia kellett.

És ezért nem tudom kiverni őt a fejemből... Nagyon kedvemre való férfi volt. Bár ne maradt volna szótlan! Bár kimondta volna ami a fejében járt! Kicsit persze magamat ks hibáztatom, nem csak ő szalasztott el engem, hanem én is őt. De minden olyan gyorsan történt, hogy mire eljutottam odáig fejben, hogy elkerhetném én az ő elérhetőségét, ha már ő nem mondja ki, addigra már elment...