Miért van az,hogy egyetlen pasinál sem érzem a szikrát, és a bizsergést? Még egy TV-ben látott egyszerű sorozatszereplőtől is el tudok olvadni, de amikor valaki randira hív semmit sem érzek. Miután elválunk,mintha ott sem lett volna az illető.

Ugyanilyen vagyok férfiben, azzal a különbséggel, hogy én általában nem is találok konkrét kivetnivalót a nőkben akikekkel randizom,de így sem érzek komolyabbat a legtöbb esetben és nem tudom megmagyarázni mi az oka.

Vagyis vannak tippjeim. Egyrészt a túlzottan virtualizálódott és idealizált reklámokkal teli világ, amely a tökéletességet sugallja, ez tudat alatt hatással van mindenkire, így amikor a tinderről fölszed valakit és nem azt a jó nőt látja a szénsavas ital reklámjából, vagy egy szuper sorozatszereplőt, akkor az már nem fog kelleni.

Megértem a problémád, mert egy csónakban evezünk, csak én férfi oldalról, de szerintem nem vagyunk egyedül, hanem egyre többen vannak ugyanilyen helyzetben.

A fogyasztói társadalom mindenkit arra ösztönöz, hogy bármi és bárki lecserélhető és minden azonnal kell, azonnali kielégülés jár. Ha pedig nem kapod meg egyből, akkor dobod is ki és keresel másikat. Az a helyzet, hogy az emberből magából is termék lett és a randizások ha nem is tudatosan, de egyre inkább hasonlítanak az mlm ügynökkel való beszélgetésekhez, ami persze,hogy kiábrándító. Főleg azzal együtt, hogy mindenki egy idealizált álomképet kerget, és közben elhiszi, hogy neki ez jár, aztán szembetalálja magát egy másik emberrel,aki méregeti őt mint egy állásinterjún, mivel az a másik ember is ugyanúgy azt gondolja, hogy neki a tökéletes jár. Lényegében olyan a randik többsége, mintha mindkét fél interjúztatná a másikat, és egyben mindkét fél értékesítő lenne,aki magát mint egy terméket értékesít.

Én is pont így vagyok. Szerintem ennek semmi köze a hibakereséshez meg a hibákhoz, mert ha valakinél megvan a szikra, akkor nem fognak érdekelni a hibái, akármekkorák/akármilyen sok van neki.

Szerintem egyszerűen csak nem találtuk meg azt az embert, aki tényleg kiváltja azt a pillangók a gyomorban hatást, de majd biztos jön.

Én is így vagyok, annyi eltéréssel, hogy eddig már egyszer voltam szerelmes és tudom, hogy elsőre elkap, ha jön, majd fokozatosan mélyül, erősödik. Én azt az érzést hajszolom, ha megtalálom az embert majd jön, de csak nem akar jönni.

Én is maximalista vagyok egyébként, de nem hiszem, hogy köze van hozzá. Bár lehet, nem tudom. Voltál már szerelmes? Én azért keresem, mert rohadt jó és nem tudok ilyen kezdet, erős kötődés nélkül kapcsolatot elképzelni, úgy érzem olyankor, hogy megalkudok és logikai döntést hozok pár jótulajdonság mellett, de ha nincs meg a közös vibrálás, nem megy a szex és nem tesz boldoggá a srác sem, egy idő után frusztrál a helyzet, a másik társasága.

Én 29 vagyok, és már több éve ez van, kezdek beleőrülni, hogy az izgalmas húszas éveimben egy érzelmi remete vagyok.

A TV-ben egy ideát látsz, egy "személyiséget", akivel meg beszélgetsz, az egy hétköznapi ember, nem ismered eléggé.

Megnyugtatlak, még nem találtad meg az igazit. Én is sokáig voltam így, azt hittem defektes vagyok, aztán megismertem férjemet. Első randin már beleestem :D

A 21. század médiaúthengerének áldozata vagy.

Nőként ugyanúgy két világ közé kerültél, mint az incelek (nem a radikális elmebetegek, de nem kéne lejáratni egy SEMLEGES fogalmat, definíciót).

Ugyanis nem tudsz azonosulni a modern emancipált Szex és New York típusú ri.b..anckodással és aranyásással, ahol a nagy Ő-t két kis ő-re bontod, az egyik az egszisztenciális ő (aki lehet dúsgazdag is, ha kellően alacsonyra rakod a lécet, például öreg, kövér és még bunkó is), illetve a vonzalmi ő (aki szintén lehet csóró, de akár még migráns is, hiszen míg Rómeó és Júlia fiktív szereplők lévén nem törődtek olyasmikkel, mint rezsi meg megélhetés, hiszen a dramaturg csak a szegénység romantikus oldalát és a gazdagság zsarnoki oldalát erősítette, addig a valóságban MINDEN pénzbe kerül. De tényleg minden. Az idő is, de szó szerint. Ha nem dolgozol, hogy legyen időd a pároddal együtt lenni, akkor ugyanolyan pénz, mint egy wellness hétvége, csak az egyik megkeresett, de kiadott pénz, a másik pedig meg NEM keresett pénz).

Ugyanakkor nem vetnéd el az egyenjogúságot és a modern élet nyújtotta lehetőségeket, így a nagyszüleink, dédszüleink kultúráját sem érzed magadénak, hogy az asszonynak a konyhában a helye, mosson, főzzön, takarítson és gyerekkel is csak ő foglalkozzon, amíg az ura keresi a pénzt.

És átmenet sajnos nincs. Sokan próbálkoznak vele, de az eredmény szemmel látható, úgy hívják, hogy

- erősen romló házassági, együttélési statisztikák

- növekvő családon belüli erőszak (MINDKÉT fél részéről, mert sokszor a nő is erőszakos, csak nem fizikálisan és sokszor a férfi sem üt, csak mondjuk ügyvéddel fenyeget)

- szexpartnerek számának növekedése a nőknél, míg túlkoros szüzek számának növekedése a férfiaknál.

Erre pedig csak annyit tudok mondani, hogy az életben vannak olyan dolgok, amik akkor is skálaszerűen működnek, ha tömegek értelmezik egybitesen, egysíkúan, hogy valami abszolút igen vagy abszolút nem.

VISZONT vannak olyanok is, amik akkor is egybitesek és egysíkú vagy igen, vagy nem dolgok, illetve LÉTEZIK éles határvonal, ha szintén tömegek hisznek benne (mint az unikornisokban vagy a Loch Ness-i szörnyben), hogy egy seggel meg lehet ülni két lovat, illetve lehet b...ni is és szűznek maradni is.

Az érzéseidet nem tudod irányítani, viszont azt igen, hogy miképp gondolsz rájuk.

Ha egy dzsungelben születsz, akkor teljesen mást tartanál vonzónak, mint így, hogy dél-amerikai telenovellák Jose Armandójába leszel plátóian szerelmes.

Próbáld meg elemezni, lebontani, mint mikor szétszerelsz valami műszaki dolgot, hogy megnézd, hogyan működik, vagy mikor egy ételnél próbálod kitalálni, hogy miből mennyi lehet benne.

Valójában mi váltja ki vonzalmat.

Azzal már jó úton haladsz, hogy a borosta vagy a lehellet azonnali kizáró ok.

Ha csak a kizáró okok oldalán indulsz el is előbb-utóbb le fogod szűkíteni a kört és megtalálod azt, akihez igazán tudsz vonzódni.

Csak ne ess abba a hibába, mint sok nő, hogy utána félúton megáll az önismeretben és megmarad a "nincs egy normális pasi" szinten, miközben 100-ból kiszór 99-et, arról az 1-ről meg megint megállapít valami evidens dolgot.

"Nem,még nem voltam szerelmes. Épp ezért motoszkál bennem az a tudat,hogy valami baj lehet velem."

31 évesen az is lehet, hogy valójában csak a túlmisztifikált "szerelem" kultusz miatt érzed úgy, hogy az valami extra lenne, mint mikor a reklámok után csalódás lesz a termék.