Pszichésen hogyan lehet kezelni, hogy egy kiéhezett, érzelemdús férfinek soha nem lehet csinos szép barátnője?

Azt kell tudni rólam, hogy 1,5 éve állapítottak meg nálam egyéb meghatározott szorongásos zavart, mert az egyetemi stressz és a nulla szexuális/párkapcsolati élet együtt sok volt nekem. Emiatt autoimmun betegségem is kialakult.

Az utóbbi időben már kezdtem kiegyensúlyozottabb lenni (most 29 vagyok), pozitívan látni a világot és a libidóm is alábbhagyott ami miatt jobb lett az önelfogadásom amikor is ma lazán kocsikázok haza, meglátok az egyik ház kapujában egy 17-21 év körüli álomszép, tökéletes csajt, ahogy mosolygósan trécsel egy Shawn Mendes kaliberű tipikus, magas, sportos, csibészes jóképű fiatal kölyökkel. A csajt hátulról láttam, de instant merevedést és lelki traumát okozott kb ilyen lehetett:

[link]

[link]

Azonnal meg kellett állnom vészvillogóval a kanyarodósávban (pont akkor fordultam volna a főútra), mert olyan szintű sírógörcsöm és érzelmi rohamom volt, hogy nem tudtam tovább menni. Hívtam anyámékat, értem jött apám. A kocsit később vitték haza.

Azóta is magam alatt vagyok, néha küzdök a sírógörccsel és nem tudok a házból kimenni, mert negyedóránként meglátok egy szép fiatal párt pedig nyugis kertvárosi környéken lakom a szüleimmel (ugyebár nincs motivációm elköltözni mert lóf@x csaj se akarna velem együtt lenni). Korábban próbáltam az igényeimet leadni de csak olyan alja szinten sikerült sikert elérnem a nők körében ami legalább olyan súlyos pszichés szorongást okozott mint most tök egyedül, úgyhogy inkább úgy vagyok, hogy továbbra is várom a szép és szexis lányokat, hátha léteznek még csodák.