Lányok, fiatalabb korban barátnak másabb személyiségűt keresnek mint később férjnek?

Nem hiszem.

Mondjuk csak magamból tudok kiindulni. De kamaszként is hasonló jellem tetszett, mint felnőtt nőként. Külsőre sokkal változatosabb, hogy ki tetszik.

Viszont sose kerestem kimondottan férjet. Nem volt sose ez az életcélom. Mondjuk én sose pasiztam így konkrétan, mindig ismeretségi körből került ki a párom. A férjem is először évfolyam társam volt.

Megesik! Vannak pasik akikkel lehet bohém módon élvezni az életet,felfedezni a világot...aztán a nők megkomolyodnak,ha a pasi nem akkor repűl. És keresnek egy komolynak látszót.

Sok ismerős lánynak volt egy hosszú első komoly kapcsolata;aztán volt néhány kalandja,majd pár hónap max 1 év együttjárás után már eljegyzés volt,azóta is boldogok.

Fiatal koromban (15-22) nem személyiség, hanem kizárólag kinézet alapján kerestem. Azt se tudtam, hogy mi mást kellene még rajta néznem. Akkor csak az számított, hogy helyes arca legyen, a többi mindegy volt, fogalmam se volt még a világról.

Nyilván idösebb korban az ember érettebb lesz, teljesen más dolgok lesznek fontosak. Még most, 40 fölött is tanulok magamról és a világról valami újat. Megismerek embereket, olyan tulajdonságokat, amiket eddig még nem, és eldöntöm, hogy kell-e ez nekem, vagy nem.

Fontos tulajdonságok: ne akarjon gyereket, legyen egzisztenciája, ne hazudozzon, legyen közös életünk, azaz a közös programok és az együtt töltött idö legyenek neki is az elsö helyen.

Barátokat nem keresek, a barátságok egyszerűen kialakulnak. Nem szoktam listázni előre a személyiségét, hogy na, én ilyen barátot keresek. Akivel kialakul barátság, nyilván egymásra rezonálunk valamennyire, de mondjuk vonzalom nincsen.

A kapcsolat ugyanez vonzalommal. A legjobb az lenne, ha csak úgy kialakulna és nem kéne társkerin bohóckodni.