Hány éves korban lehet becsavarodni a barátnő hiánytól?

Én úgy látom hogy attól csavarodik be az ember hogy kiskamaszként elképzeli az ember a jövőjét, hogy csajok, barátnő, végtelen szex meg miegymás vár rá néhány év múlva, aztán az élet a legdurvább rémálmainkat is ezerszer überelve kicseszik az emberrel: se nő, sem szex, sem öröm, semmi nem adatik meg amiért élni érdemes.

Bárki aki szerint nem ebbe őrül bele az ember, az egy idióta, aki fel sem fogja, meg sem próbálja megérteni milyen lehet az élet egyetlen értelmét örökké nélkülözve élni.

Én is megerősítem a huszonéves kor közepét, ez az a kor amikor az elme szépen megadja magát, és a frusztráció eluralja az elmét, s többé nem tud az ember egészségesen hozzáállni a társadalomhoz. Csakis azért mert nem kaphatja meg azt a siker és boldogságélményt az ember, amely elengedhetetlen a normális élethez.

Aki pedig nem ezt az utat járta be, annak ez a téma felfoghatatlan lesz amíg él

Nagyon rá vagytok görcsölve erre az egészre, próbáljátok elengedni egy kicsit, és sodródni.

Évekig hajtottam egy olyan pasi ideálját, akivel komolyan lehet tervezni hosszútávon. Mindegyik csak megdugott volna, kapcsolatra túl uncsi voltam, mert nem feküdtem le a fél várossal, meg nem is tartottam négy vasat a tűzbe egyszerre. (az akivel a legnagyobb szerelmem összejött, pont ilyen volt pl :) velem nem volt meg a plusz, csak a szexuális vonzalom, meg hogy barátilag elvagyunk).

Baromi szarul éreztem magam, aztán egyszer fogtam magam, és elengedtem, hogy majd jön, ha jönnie kell. Másra koncentráltam (pl nyári utazások szervezésére) annyira elengedtem, hogy már az utóbbi időben egyáltalán nem érdekelt, hogy lesz-e valakim, vagy sem, sőt inkább "hot girls summer-t" terveztem bulizással, szexszel etc. Na és ekkor találkoztam egy nagyon aranyos fiúval, aki odáig meg vissza van értem. Mondjuk most pont az a bajom, hogy annyira elengedtem a dolgot, hogy jelenleg nem annyira vágyom egy kapcsolatra, de na, majd ezen is átlendülök.

26.-nak.

Ha 30 éves korodig nem jutottál nőhöz, akkor sosem fogsz, mert beteg vagy.

25#

Nagyon kedves tőled hogy némi empátiával próbálsz tanàcsot adni rendesen, azonban tévedésben vagy.

Az a része hogy el kell engedni és majd jön valaki, ez csak és kizárólag nőknél működik, férfiaknál, pláne incel tipusú férfiaknál egyáltalán nem.

Ez azért van mert a férfinak kell ugye kezdeményezni és "vadászni", azaz ha egy nő "elengedi" a dolgot a férfi képes semmibevágni ezt az ideát, ellenben ha a férfi engedi el, akkor minden esélye oda is van a sikeres pártalálásra, mert a nők nem fogják felszedni, főleg úgy ha eladdig sem kellett senkinek

11-es vagyok. A kommentek tökéletesen igazolják az álláspontomat. Aki nem élte az ezt a dolgot, annak fogalma sincs, mit is jelent pontosan egy férfi lelkivilágára.

Sajnos olyan közösségek viszont nincsenek, amelyben az érintett férfiak ki tudnák magukból beszélni a fájdalmaikat.

Hasonló ez, mint a nőknél a nemi erőszak. Csak az tudja, mit jelenthet az egy nő számára, aki átélte. Más hiába próbál tanácsokat adni, úgyse fogja átérezni, és így segíteni sem.

Egyébként azt írtam, hogy ilyen érzéseim voltak - nem azt, hogy utat engedtem nekik. Az érzések nem választás kérdése, de nem engedtem utat nekik.

Esküszöm, ha létezne ilyen önsegélyező csoport az incelek/exincelek számára, vállalnám még a terapeuta szerepét is! Csak sajnos a társadalom szinte kötelezőnek érezné mocskolni, sértegetni, kigúnyolni minden ilyen kezdeményezést.