Ehhez mit szóltok?

Ez az ő egyéni tapasztalata. Nem is értem, amúgy is gyűlölöm amikor kiteregetik az egyéni sérelmeiket másoknak, azt hiszi most megmondta a tutit, holott ő nem tudott megbírkózni egy helyzettel, amelyben persze a másik a szar.

Őt minősíti.

Ha alatta és felette rugalmasabb az ember.. akkor huszonévesen ha megszüki a nő a gyermeket pont 30-50 között neveli fel és indítja el az életben.. szóval nem tök mindegy? Ez a logika szerint van néhány jó éved, amikor összejöttök, aztán a gyerekvállalásos-kisbabás évek és utána hirtelen rugalmatlanná válik a nő, amikor jön(nek) a kistesó(k), kezdi az ovit/sulit a nagy, és jó esetben még együttvagytok (mert különben mi másért taktikáznál a gyerekvállalásnak legmegfelelőbb korosztály megkeresésével), ameddig a legkisebb gyerkőc 20-25 között van és el tudjátok engedni teljesen a kezét..

Azzal vállalj gyereket és alapíts családot, akivel a legjobban el tudod képzelni, hogy működik. Beszéljétek meg jó előre, egyrészről a kapcsolatot érintő fontos kérdéseket: ti hogyan képzelitek el az anyagiakat, házasság vagy élettársi kapcsolat, lakás vagy ház, milyen hitel, hol éltek majd, mik a fontosak nektek az életben: pl. egyikőtöknek fontos az éves nyaralás, másikótoknak pedig a hobbi válalkozgatás (tudod, hogy mindig van valami válalkozása, de csak addig, amíg meg nem unja, nem hoz pénzt, de nem is igazán visz el)

Illetve a gyereknevelést, a főbb kérdéseket, ki marad, mennyit otthon a gyerekekkel, ki vesz ki majd szabit, ha beteg a gyerek, mit gondoltok, hogyan oldjátok meg a nyári szünetet, egyáltalán hány gyereket akartok, milyen gyakran látják majd a nagyszülőket stb. Amijet előre láttok. Nyilván nem mindent tudtok előre, de így van egy képetek arról, hogy a másik hogyan képzeli el a jövőjét, és mi a velémenye azokról a dolgokról, amik potenciálisan téged is érinthetnek. Legtöbbször elmaradnak ezek a beszélgetések, és mikor megszületett a gyermek jön a felismerés, hogy azt hittem, hogy te is így gondolod stb. Csak azért mert egyikünk számára evidens valami, nem biztos, hogy a máeik számára is az. Ha előre tudom, hogy ő máshogy szeretné, akkor tudunk kompromisszumot kötni, vagy keresni mást, aki hasonlóan gondolkodik. Mert a gyermek mellett, kialvatlanul, szétzilálva, frusztrálva nem biztos, hogy teljesen nyugodtan sikerül megbeszélni, és lehet tüske marad az emberben, hiszen biztos volt benne, hogy a másik is vele fog egyetérteni.

Én azt mondom, nem korosztály függvénye az, hogy valaki képes-e együttműködni a másikkal, vagy képes-e megélni a szerelmet.

Egy kollégám, egy kolléganőmmel egymásra találtak nemrég - mindketten erősen közelítenek az ötvenhez. Életük eddigi legszebb kapcsolata. :)))

Ugyanakkor a húszas korosztállyal nemrég volt nekem pocsék tapasztalatom.

"női állomány"

Jó, hogy nem 30-50 közötti rugalmatlan elvtársnők:)