Az incelek esetében mennyire javulna a helyzet, ha hírtelen nőhöz jutnának?

#14-es

Ha lenne ezer zöld pipám, és lehetne olyan, azt most mind neked adnám! Normális, kultúrált, korrekt hozzászólás.

Köszönöm!

A többség szerintem nem azért szakít, mert talál jobbat. Legalábbis nem a párjával szimultán ismerkedik, hanem egyszerűen egy ennyire sérült embernél könnyű később jobbat találni és ezért kilép. Legalábbis a környezetemben nem jellemző, hogy kapcsolatból, kapcsolatba ugrálnak a nők. Ettől függetlenül tudom, hogy létezik a jelenség, de szerintem nem ez a jellemzőbb. Ugyanakkor egy kezdődő kapcsolat jellemzően nem bírja ki azt a terhelést, amit egy erősen lelkileg instabil, sérült ember jelent. Mert a párod mellett biztonságban akarod érezni magad, jól akarod érezni magad, főleg az elején, ami elméletileg a rózsaszín ködös, elbutult imádat ideje. Nem ápolgatni és tojástáncot lejteni, mert ő random helyzetekben abnormálisan reagál és soha nem tudhatod, mi, mit vált ki. Az pillanatok alatt megöli a szerelmet, mert állandóan azon stresszelsz, ma min akad ki, hol hibáztál, hogy szólj hozzá.

Az ember nem szereti, ha ok nélkül gyanusítgatják (féltékenykedés), ha állandóan vita van, mert a másik túlérzékeny stb. Ez felőrli az egészséges fél tartalékait és egyensúlyát is. Ezt pedig épeszű ember miért vállalná, ha a férfiak többsége nem ilyen?

2 éve nem voltam nővel, előtte volt egy 3 éves kapcsolatom, előtte semmilyen közöm nem volt nőkhöz, még csak egy randi sem vagy, smárolás, ismerkedés se nagyon (pár esetet kivéve).

Az exemmel is nagyon nehzen jöttünk össze, elsőre jól ment minden, de aztán valahogy csak szenvedés volt sokáig a dolog. Mármint az ismerkedéses rész. Aztán összejöttünk, de a szexuális dolgok is nehezen mentek, majd úgy éreztem belejöttem és vele meg tudom értetni magam, elfogad olyannak amilyen vagyok és bármit meg tudunk beszélni. Ház nem így volt, ez csak az én fejemben létezett.

Az elmúlt két évben lett volna lehetőségem nővel lenni (nem fizetős), de nem éltem egyikkel sem. Rájöttem, hogy "rettegek a szextől" képtelen vagyok megélni a szexuálitásom, testileg ennyire küzel kerülni egy nőhöz. Szóval kihagytam az alkalmakat inkább, pedig jópár egyéjszakás, alkalmi kapcsolatom lehetett volna.

Ha valakinek, valamelyiknek lett volna türelme normálisan ismerkedni, időt adni akkor biztosan nem lenne ilyen gond, de ezt esélytelennek látom. Minek szarakodna velem bárki is akár hónapokig, ha közben simán kaphat magának normális, gátlásoktól, frusztrációktól és egyéb lelki sérülésektől mentes, vagy legalábbis kevésbé terhelt srácot?

Szóval a kérdésedre a válasz, amely szerint

"Az incelek esetében mennyire javulna a helyzet, ha hírtelen nőhöz jutnának?" az, hogy semennyire. A legtöbbünknek leginkább hatalmas lelki és akár mentális problémáink vannak. Amikre ez a dolog NEM megoldás.

De ez csak az én véleményem...

#23: "A többség szerintem nem azért szakít, mert talál jobbat. Legalábbis nem a párjával szimultán ismerkedik, hanem egyszerűen egy ennyire sérült embernél könnyű később jobbat találni és ezért kilép."

A legtöbb ilyen szakításnál számos "tyúk vagy tojás" kérdéskör felmerül. Kívülállóként könnyű mindig ítélkezni, főleg felszínesen rávágni, hogy ki volt a k...csög a kettő közül, de a legtöbbször ennél sokkal árnyaltabb a kép.

A legátfogóbb tapasztalatokkal a személyes kapcsolataim szolgáltak, illetve a nagyon közeli, bizalmas barátaim kapcsolatai.

Én egy szexorientált ember vagyok, ezért az én esetemben az a rész nem merült fel, hogy azért nézegetett volna másfelé a nő, mert kielégítetlen volt. Nyilván aki havonta van együtt a párjával és azt is rosszul, önzőn csinálja, ott ez is közrejátszhat. Szinte kivétel nélkül az összes szeretőm erre panaszkodott.

Szóval mikor barátnőm volt, nem szeretőm, akkor az én esetemben két dolog miatt ment a kikacsintgatás. Ami egyetlen esetet leszámítva (felejthetetlen ex) nem jutott el a megcsalásig, mert előbb tettem pontot a végére. Egy naivabb, hiszékenyebb embernél akár hónapokig, évekig működhet a tudta nélkül szeretői viszony.

Azt is furcsa volt megélni, hogy sokszor a szeretőim jobban ragaszkodtak hozzám, mint a barátnőim.

Tehát két dolog közül az egyik (még fiatalabb koromban) a mamahotel, illetve hogy nem voltam a munka hőse, ami nem azt jelenti, hogy ne dolgoztam volna vagy a nőn élősködtem volna, egyszerűen "nem volt bennem ambíció", hogy nagy ház, kocsi, nyaralások, ilyesmi, bőven megelégedtem az átlagos élettel, inkább a korai nyugdíj volt amiben fantáziát láttam akár egy nagyobb tőke megszerzése esetén is. Ez érthető módon sok nőnek nem perspektíva, aki ahhoz van szokva, hogy a férfiak egymást túllicitálva halmozzák el őt mindennel vagy minimum minden második ismerkedni próbáló férfi felvág a hatalmas karrierjével, fizetésével, jövőképével.

A másik pedig az, hogy nem akartam soha gyereket, illetve semmilyen állatról sem gondoskodni, meg az összeköltözést is lazán vettem. Nem zárkóztam el előle, de olyasmire nem lehetett rávenni, hogy rengeteg pénzt kifizessek feleslegesen közös albérletért csak hogy együtt éljünk, közös soktíz éves lakáshitelt meg megint nem akartam elkapkodni a maximum néhány éves kapcsolatok korában.

Úgyhogy - figyelembe véve nálam jóval alacsonyabb libidóval rendelkező, ugyanakkor sokkal jobbmódú ismerőseim véleményét és összerakva a szeretőimmel való tapasztalataimat, illetve 1-2 bizalmasabb lányismerős véleményét (helyén kezelve, női nyelvről lefordítva) - én inkább azt látom, hogy a nőnek egyszerre kellene minden és ha valamit nem kap meg, akkor azt a valamit máshol keresi. Van egy régi vicc:

-------

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a felelősségeket és a háztartási munkát, és legyen egy jól fizető állása!

2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni, és mindig megnevettet!

3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná, és ráadásul nem hazudik!

4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető, és imád veled hancúrozni!

5. Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a négy férfi ne ismerje egymást!

-------

És sajnos sok nő esetében ez nagyon nem vicc, hanem a valóság.

#24-es kommentje kapcsán néhány gondolat.

“Minek szarakodna velem bárki is akár hónapokig, ha közben simán kaphat magának normális, gátlásoktól, frusztrációktól és egyéb lelki sérülésektől mentes, vagy legalábbis kevésbé terhelt srácot?„

Ez annál is inkább igaz, mivel gyakran, egy incelnél kategóriákkal jobb személyiségű, kinézetű pasi is simán leselejtezésre kerül egy nőnél, ha egy másik pasi személyében új “impulzust„ kap. Elég, ha csak laposabb, szürkébb már a kapcsolat.(Mondjuk ez azért fordítva is igaz)