Szerintetek nem igazságtalan az hogy van aki könnyen megtalálja a párját, van aki meg évekig próbálkozik és még úgy sem jön össze?

Van akinek könnyebb , van akinek nehezebb.

Elég sok tényezőtől függ.

Társasági lény - Nem társasági

Eljár szórakozni, kikapcsolódni ahol sok ember van - vagy nem.

Csak neten ismerkedik - vagy ott sem

Jól néz ki arcra pofira - Nem jól néz ki.

Túlsúlyos de nem tesz érte semmit - vagy tesz érte.

Szar állása van szar keresettel és tudna de mégsem akar előrébb lépni.

Ül a babérjain várja a csodát és csak hisztizik és szövegel - vagy tesz is valamit.

És ahogy már írták....megelégszik egy kevésbé jóval , vagy vár a számára tökéletesre.

ÉS ez nőkre férfiakra egyaránt jellemző.

Hát, jöhettek is sokan a tenni kell érte szöveggel, de szerintem a pártalálást nem szabad erőltetni görcsösen.

Nekem a tömegközlekedésről véletlenül lett párom, kiderült, hogy egy ismerősöm ismerőse és rám talát. Az egyik barátnőmnek a középsulis évfolyamából lett párja. A másik munkahelyen ismerte meg a párját. És még sorolhatnám. A lényeg az, hogy egyik sem keresett kifejezetten párt, összesodorta őket/minket az élet.

Úgyhogy bizonyos szinten hülyeségnek tartom, hogy tenni kell érte. Persze lehet járni szórakozóhelyre, stb és leszólítani embereket, de azoknak is van párja, akik nem kifejezetten "csajoznak", "pasiznak".

Bizony, hogy nagyon sok múlik a szerencsén is, nyugodtan lehet leszavazni/savazni.

Nekem direkt ismerkedés(pl társkereső) még soha nem vált be. Minimum látásból ismernem kell a személyt, hogy már az első randi előtt megfogjon benne valami. A társkereső meg ebből a szempontból baromira lutri. Vagy megfog személyesen, vagy nem... És általában nem.

#6-os.

Ők is tettek érte valamit :)

Rendben, 8-as. De lehet, hogy a kérdező is próbálkozott már, csak nem jött neki össze. VAGY, nem talált szimpatikus embert eddig a környezetében, aki megfogta volna.

Ezért mondom, hogy kár ezt erőltetni, csak azért, hogy legyen valaki. Azért ha a környezetedben van valaki, aki tetszik, megfog, azért észre lehet venni, hogy a szimpátia kölcsönös-e. Tehát ha férfi vagy, annyit kell kezdetben tenned, hogy megkérdezed, van-e kedve találkozni veled. Ha meg nő vagy, elég nyitottnak lenned, nem egy elutasító fapin@nak. :D

Na most, ha bárhol máshol odamész egy random emberhez, akit nem ismersz (buli, konditerem, bolt, utca, park, akárhol), ezeket nincs időd megvizsgálni. Simán lehet, hogy 10-ből 9x elküldenek, elutasítanak, mert nem kölcsönös a dolog.

Én a buszon hónapokig szemeztem a párommal pl. Egyértelmű volt, hogy bejövünk egymásnak. Ha odajött volna, nem küldtem volna el. De végül facen talált rám és úgy mert kezdeményezni.

Általánosságban nem. Az emberek nem egyformák, te kis buta.

Talán léteznek olyan esetek is, amikor valaki mindent megtesz a kapcsolatért, mégis érthetetlenül áll előtte, hogy mégis miért nincs senkije.

Viszont a legtöbb esetben az ilyen örökösen "magányra ítélt" embereknél akadnak magyarázatok rá, hogy miért is ilyen szerencsétlen az illető, aztán ahelyett, hogy magába nézzen az, holmi sorsszerű büntetésnek értelmezi, amiről ő "nem tehet".