Kezd megtörni a magány. Mit tegyek?

Mindig pozitív, jókedvű lány voltam. Rengeteget buliztam, jártam össze barátokkal, szóval pörgött az élet. Aztán a covid elvette ezt. Borzasztóan magányos lettem, szinte egész nap egyedül vagyok, itthonról is dolgozom. Körülöttem minden barátomnak komoly kapcsolata van, el vannak maguknak. Szoktunk néha találkozni, de ők is elég elfoglaltak. Leginkább egy párra vágynék, de nem jön össze. Szoktam ismerkedni férfiakkal, de nagyon ritkán érzem azt, hogy őt szeretni tudnám. Én pedig úgy érzem már kezd a magány depresszióssá tenni, néha csak ülök, eszembe jut, hogy jóeséllyel ezentúl ilyen lesz az életem és sírok. Igyekszem minél többet aludni, hogy addig se ezen járjon az eszem, de nyilván nem alhatok 0-24. Szóval hogyan tudnék megbékélni az egyedülléttel, ha alapjáraton nagyon nagy szükségem lenne a szociális életre? Nem olyan tippeket várok, hogy kezdjek bele valami hobbiba, és foglaljam le magam, mert az agyam aközben is pörög.