Tényleg igaz, hogy minél feljebb haladsz az életkorban, annál több a selejt (önmagadat is beleértve)?

És hiába fogod a körülményekre, az egész olyan, mint mikor egy versenyen később indulsz és te hiába hozod azt a (fejlődési) sebességet, amivel megőriznéd a pozíciódat, mindig a többiek után fogsz kullogni egyetlen múltbéli hiba miatt.

Főleg férfiként nehéz ez, mert egy férfitől mindenki elvárja a magabiztosságot, határozottságot, hogy "vezesse a nőt", egy nőnek akár 10 év is kimaradhat az életéből, nem lesz akkora hátránya emiatt.

Mit lehetne ezzel tenni? Érdemes lenne valahogy kiírnom társkeresőre, hogy hiába múltam el 30, valójában olyan vagyok, mintha 18 éves lennék? És hiába van önálló életem, egzisztenciám meg vagyok komolyabb, de szerelmi, párkapcsolati téren csak olyan szerencsétlenkedések voltak, amin a legtöbb ember már 13-18 között átesik?

Vagy végképp adjam fel az egészet? Mert ezt az életszakaszt nem lehet már bepótolni én meg nem érzem magam késznek egy olyan típusú párkapcsolatra, amilyen a 30 éveseknek van, a fiatalabbakhoz meg már túl öregnek számítok.