Miért van az általánosságban hogy a normálisak nem találnak párt, a hülyék meg mindig találnak valakit?

Lehetsz baromi okos, ha semmi érték nincs mögötte. Ha egy hétköznapi dolognak sem tudsz örülni vagy nem tudsz szeretni, többnek gondolod magad.

Lehetsz butább, ha amúgy minden napját a másiknak bearanyozod, megnevetteted és ott vagy vele akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Boldogok a lelki szegények...

A másik meg, hogy sok magát normálisnak gondoló ember túloptimalizálja a leendő kapcsolatát, csak a hiányosságokra, a hibákra fókuszál, így inkább vár, amíg nem jön olyan, aki mindenben megfelel, aztán vagy bepánikol és összejön egy közepessel, akivel aztán nem boldog, utána meg frusztrált lesz, vagy azon kapja magát, hogy lemaradt mindenről és már inkább nem is kell neki kapcsolat, különben is megszokta egyedül.

Így lesz az, hogy a nő megoldja masztival vagy szexkapcsolatokkal a férfi meg fizetős lányokkal vagy pornóval. És így keletkezik két olyan szingli, aki egyedül se boldog, de együtt meg még annyira se lenne az.

Ha a kérdés alap feltevése igaz lenne, akkor én "nem normális" vagyok, mert van barátnőm.

És hülye is vagyok, mert azért volt már jópár kapcsolatom, tehát mindig találok párt.

Így az én válaszom ugye irreleváns. Hiszen egy nem normális hülyétől mit is várunk?

Szerintem hibáztasd a külvilágot és fordulj magadba, aztán csináld nem hülye, de normális dolgaidat egyedül, mert olyan okos és normális vagy.

Ostoba.

Igen,ez így van.A sok hülye szembe jön mindig velem az autópályán.

Én vagyok a helikopter.