Nők, miután elég messzire és elég sokáig kerültétek azt aki tetszik, utána megnyugszotok vagy szenvedtek, hogy miért tettétek ezt?

Megnyugszom.

Azzal a céllal, hogy a reménytelennek ítélt vagy bizonyult helyzeteket lezárjam.

En nem attol szenvedek hogy elkerültem. Mert az helyes lépés volt.

Hanem attol hogy ő miért nem teszi magát velem "kompatibilissá" mikozben azzal hülyít hogy akar imad majd' meghal értem, akkor miérr nem ugy csinálja az életét, hogy beleférjek?

Egy kapcsolat soha nem egy emberen mulik. Egy fecske nem csinál nyarat.

*exem kulfoldi es azt akarta menjek ki hozzá. De eleinte mig nem találok munkat vagy 2 munka között beütött volna a krack segitseget soha nem nyujtott hanem inkabb addig mig talpraállok lelépett az anyujához.

Hazajöttem es könyörgött hogy menjek vissza sírt rítt.

De hogy amikor nem is lehet rá számítani a valoságban komolyan es csak telefonban ígér fűt fát??

Es nem ertette meg miért nem megyek vissza. Mert en nem akarok palyaudvaron aludni ha ne adj isten anyagilag valami baj ér. Azert.

5.voltam

Nem vergődök ilyenkor feleslegesen.

Nyilván, ha tetszik, de úgy érzem, hogy reménytelen, hogy összejöjjünk, mert pl. foglalt vagy egyszerűen én meg nem tetszem neki, akkor tudomásul veszem, hogy valahol nem vagyunk egymásnak teremtve és kész.

"elég messzire és elég sokáig kerültétek azt aki tetszik"

aki tetszik azt miért kerüli valaki? Jaaa, vár a csodára, hogy majd a lovag lpjen hozzá és inkább szenved meg vergődik?

Ahhaa...nem ciki ha vergődés helyett TE lépsz a dolgok érdekében.