Miért van ez? Mit tegyek ellene?

Mert csalódtál. De amúgy szerintem a megtorpanás is cuki bizonyos helyzetekbe, bár az is igaz, hogy nem is lehet tudni bizonyos szituációba, hogy azért torpan meg valaki, mert kezdeményezni akar, vagy azért, mert a lány az ajtóban állt, és nem tudta melyik oldalról kerüld meg.

A lány meg maximum csak segít és odébb áll, mert neki egyértelmű, hogy azért mert az ajtó előtt állt és eszébe sem jut, hogy azért mert kezdeményezne.

Figyi szerintem ha van kiszemelt és tudod, hogy többször találkozol vele, akkor próbálkozz amikor sikerül, de ne kösd időhöz magad, csak enged meg magadnak a spontán ismerkedés örömének érzését, és egyszer csak azt veszed észre hogy sikerült ismerkedni,sikerült megszólítani, és beszélgetésbe elegyedni, az egyből kiderül, hogy szimpatikus vagy-e vagy sem, mert maszkban nem mindig egyértelmű, de van mikor maszk nélkül sem, ha introvertált a másik, lesütött szem, megszeppenés is jelentheti azt, hogy zavarban van például.

* és eszébe sem jut, hogy azért, mert kezdeményezne a másik.

* csak engedd meg magadnak

2-es nem értek egyet. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy neki mindegy csak nő legyen, biztos van neki aki tetszik, nekem ez jön le abból amit ír. Ha meg nem, akkor biztos nem minden nő tetszik neki. Ez a lelki blokk, önmaga irányába van, nagyon szeretné, és ezért ráblokkol ösztönösen, ebben nincs semmi taszító.

Tudod mi a taszító, amikor állsz a boltba a pénztárnál, és számodra ismeretlen taszító pasi odaáll szinte közvetlen mögéd szó szoros értelmében szerelmes dalt dalolászva, és az ember már menekül, mire sértődötten megjegyzi hogy jól van na, vagy amikor egy ismeretlen futár akivel soha az életben nem találkoztál még, úgy akarja kézbesíteni a csomagot, hogy így szól bele a telefonba, hogy szia édes drága virágszálam, és csak kamillázol rajta, hogy vajon hogy reagálna egy kiéhezett idős nőre, ha a nő rácuppanna. Vagy az a taszító mikor macsó módjára kerget mint egy kakas és lehetne sorolni.

Ugyanez van velem, csak barátok kérdésben.

A közelmúltban annyi csalódás ért, ami engem is levitt a földre, hogy most már senkiben nem vagyok képes normálisan megbízni. Remélem azért ez majd idővel változik.

De a kérdésre válaszolva. Kérdező, tudom, szerintem tudom, hogy ez milyen érzés. Egy ideig én is görcsösen próbáltam új barátokat és mondjuk egy igazi barátot keresni, vagy megismerni, de ez mindig kudarcba fulladt. Ezeket a próbálkozásokat már feladtam, és tudod mit? Sokkal jobb, függetlennek érzem magam. Rájöttem idővel, hogy én nem egy bizonyos ember társaságára várok, hanem csak a szeretetre, amit adhat nekem, a figyelemre és a törődésre.