A nők miért nem érzik erősen szélsőségesnek, hogy számukra csak top férfiak és selejt segédmunkás trógerek léteznek?

Úgy vettem észre, hogy nagyon gyakran ezen megy a vita itt az oldalon.

A legtöbb férfi sem szeretne olyan nővel lenni, akinek ő nem tetszik, viszont a logikai bukfenc mellett nem lehet elmenni szó nélkül, hogy nők tömegei állítják, hogy nekik bőven jó bármilyen teljesen átlagos pasi, miközben mindig kiderül, hogy az a teljesen átlagos pasi történetesen az a szűk kör, aki sok más nő szerint is teljesen átlagos pasi. A nők meg azzal védekeznek, hogy neki az izmosak, a barátnőjének a macisak, a harmadiknak meg a vékonyak jönnek be. Ez nem jelent semmit, hogy 3 barátnőnek eltér az ízlése. Az számít, hogy egy adott férfi a környezetében lévő nők közül mennyinek jön be. Ha idegen helyre megy, mennyi vágyakozó pillantást meg mosolyt kap a nőktől. Csak ez számít, nem az, hogy neked aki bejön az a barátnőid szerint átlagos vagy csúnya.

Ez pedig TÉNY, hogy a nőknek bizonyos típusú férfiak jönnek be, más típus meg egyáltalán nem. És most a KÜLSŐRŐL beszélek. Tehát lényegtelen az öltözék, az anyagi helyzet, a személyiség, minden más. De sok esetben még az ápoltság vagy a hajviselet is.

És ismétlem: nem akarom azt, hogy olyannal jöjjetek össze, aki nem tetszik. Megérteni szeretném azt, hogy miért fáj nektek bevallani azt, hogy extra igényeitek vannak és miért nem közlitek ezt nyíltan?

Miért kreál néhány nő ál-valóságot, hogy ő csúnya, miközben nem csúnya, csak olyan kevés férfi tetszik neki, - akiknek ő nem tetszik viszont -, hogy ebből a kevésből vonta le ezt a következtetést, hogy ő csúnya?

Mintha azzal nyugtatnátok a lelkiismereteteket, hogy nektek teljesen átlagosak az elvárásaitok és inkább a valóságot torzítjátok (miszerint olyan világban élünk, ahol az átlagos elvárásnak csak a férfiak felső 5%-a felel meg, a többi hajléktalan meg perverz meg tróger).

Mint valami párkapcsolati imposztor szindróma, amikor ragaszkodtok az álszerénységhez.