Ez tényleg barátság volt, vagy csak kihasznált? Menjek fel hozzá lakásra?

Eléggé "anya kicsi fia" vagyok, bár van önálló életem, de érzelmileg nagyon igénylem a törődést, talán ez riasztotta el. Elég sokáig szerelmes voltam belé, és sajnos vannak túláradó romantikus húzásaim (virágküldés, versírás), amik elsőre úgy vettem észre, hogy nagyon bejönnek neki, mégis az utolsó pillanatban mindig behúzta a féket. Randiztunk többször, de soha nem engedte pl., hogy megcsókoljam. Aztán megegyeztünk, hogy barátok maradunk.

Én belül perszre mindig reménykedtem, bókoltam neki, óvatosan küldtem a jeleket, nehogy elriasszam. Minden szerelmi életét érintő témáról tudtam, gyakorlatilag a legmélyebb érzelmi kapcsolatot baráti értelemben velem ápolta. Nekem sokszor fájó volt hallgatni, hogy ki tetszik éppen neki meg kivel ment szét, de úgy voltam vele, hogy a barátság többet ér (most már azt hiszem, nem). Sokszor segítettem neki, edzőteremben ahol dolgozom álláshoz juttattam - de ezek után sem közeledett, hiába mondta el mindig, hogy én vagyok a legnagyszerűbb ember, akit ismer.

Most a járvány kicsit eltávolított bennünket (fizikailag elsősorban, aztán ebből fakadóan érzelmileg) és kissé letisztultak bennem a dolgok. Egy barátom mindig mondta, hogy csak pótléknak használ, soha nem fog összejönni velem, és játsszam be nála egyszer, hogy tartósan nem keresem. Hát most megcsináltam, el is kezdett írogatni meg mondani, hogy hanyagolom. Közben összejöttem végre én is mással, akit tényleg szeretek. Erre hirtelen ezerrel írni kezdett, hogy ki ez meg mivan, meg hogy miért rekesztem ki őt az életemből. Mondtam, hogy ez a barátság nem hiszem, hogy bármikor is rendesen működött volna köztünk.

Mire most egy hónap csend után felhívott magához a lakására - korábban soha nem csinált még ilyet.

Mit akarhat? Nincs jó megérzésem semmilyen értelemben, de kíváncsi vagyok sajnos.