Sok lány/nő aki magával kb egykorú párt szeretne, mégis miért olyan anyagi elvárásai vannak a férfiakkal szemben, amiknek inkább a tőle 10 évvel idősebbek tudnak megfelelni?

Kicsi ez a részhalmaz. Mindkét nemre értem a következőeket:

Akinek a pénz fontos ők általában idősebbel élnek kapcsolatban (minél fontosabb az anyagi annál nagyobb a korkülönbség, az igazán kapzsiak simán összejönnek 70-80 körüli betegeskedő személlyel - ezt nevezzük "örökségvadásznak" is -, aki pedig a saját korosztályában keres annak csak átlagos mértékben fontos a pénz (ne éhezzünk, néha férjen bele egy kis "plusz", 'fussa' fogászatra és egyéb vészhelyezetekre).

Kevés az aki egyszerre akar egykorút és nagyon gazdagot is. Ők azok akik már abszolút elvtelenül élnek és egyetlen céljuk az, hogy ebből a néhány "fiatal és már multimilliomos" emberből egyet találjanak és valahogy elérjenek vele kapcsolatot.

3.

Kicsit meglepő, hogy mégis 65%-ra értékelték eddig. Ez a szavazósdi ilyenkor válik komikus jelenséggé.

Én nő vagyok, és nincs ilyen elvárásom. Legyen munkája (ne MLM, pornósztár, marketing Manager meg hasonló baromságok, hanem normális, értékes munka), vagy ha munkanélküli, akkor aktívan keressen.

Ezt a férfiak inkább maguktól várják el, vagy nem tudom, ez ilyen insider versengés nálatok, hogy ki keres többet, kinek van drágább autója, menőbb telefonja meg ilyen f.szságok. Kb. mint a farokméregetés. Szánalom.

A női párválasztás mögött ne keress racionalitást. Arra kódolta őket a természet, hogy a legjobb férfiakért versengjenek. Függetlenül saját külsejüktől, hiszen minél csúnyábbnak tartott nő szerez magának top pasit, annál nagyobbat ugrik a státusza.

A nő meg úgy van vele, hogy így is, úgy is benne van a pakliban, hogy megcsalják, elhagyják, akkor inkább a jó pasi tegye ezt, mint az átlagos.

A csúnyánál meg nem érdem, ha nem csalja meg és lemegy papucsba. Az ciki, ha még a csúnya SEM megy le kutyába és az is gondolathűtlenséget követ el (mivel valódit nem tud, maximum ha fizet érte).

Milyen anyagi elvárásokra gondolsz?

Szerintem a legtöbbnek a korosztályához mért elvárásai vannak anyagi téren.

Pl. 22 évesen az embernek legyen már valamilyen szakmája, végzettsége (eddigre meglehet egy BSc diploma is), legyen egy kezdő munkája, valamennyi fizetésért.

30 évesen már legyen félretett pénze, esetleg kocsija, albérlet/saját lakás és normálisabb pozíció valamilyen cégnél. Tehát már ne pályakezdő legyen (kivéve ha orvos vagy valami olyan szakmát csinál, aminek sok év a képzési ideje).

40 évesen saját lakás/ház, autó, megtakarítás esetleg egy nyarló, már nem kezdőbér, akár több szakma elvárás lehet.

60 évesen meg már a nyugdíjra készül az ember, a visszavonulását tervezgeti.

#7: Igen, ahogy a kisdiák elképzeli, hogy hogyan fogja élni az életét.

Csak sajnos van egy családi környezet, másodszor pedig van egy munkaerőpiac.

Aztán a pályakezdő fizetésedből eldöntheted, hogy mamahotel (ciki) vagy társalbérlet (egy bizonyos korig oké, de a szexet pont nehéz így megoldani és a legtöbb nagyon nem olyan, mint az Éjjel-Nappal Budapest), esetleg sima albérlet (akkor szinte azért dolgozol). Ha egy darabig otthon maradsz és a szüleid is normálisak, akkor önerővel bevállalhatsz egy lakáshitelt (akkor isten óvjon, hogy megmaradjon a munkád és ne legyél tartós munkanélküli az elkövetkezendő 10 évben).

De ellenpéldát mindig találni. Van, aki külföldön 3 műszakban pár év alatt összedobott annyit, hogy itthon készpénzre vett ingatlant (sokat segített a 2009-2014 közötti alacsony ár is).

Olyan is, akinek a szülők segítettek (akár bevallja, akár nem), meg olyan is, aki szerencsés volt vagy örökölt.

De ezek kivételek, nem a többség.

8-as: igen, pályakezdőként célszerű otthon lakni, ha ez nem megoldható akkor közös albérlet haverokkal, ismerősökkel és minél előbb megpróbálni jobban fizető munkát szerezni/feljebb lépni. Ha ez nem megoldható, akkor vissza a családhoz esetleg külföldre.

Ha az ember okosan csinálja 30 éves koráig a dolgait akkor simán elérhető az amit mondtam.