Édesanyám halála óta valamivel több, mint 4 hónap telt el. Jól gondolom, hogy a következő egy éven belül még helytelen volna társkeresésben gondolkodnom, és hogy ilyesmire még gondolnom se lenne szabad?

Sokan nem értik, mire várok még 37 éves fejjel. Egyesek szerint a két dolog nem ütközik, mert attól, hogy nagy veszteség ért bennünket, még még kereshetjük a boldogságot (a boldogságot, nem pedig a vigasztaló partnert). Egyetértetek ezzel a gondolattal, vagy szerintetek is (mert szerintem legalábbis) morbid ennek még a gondolata is, és helyesebb lenne ezt az egészet időben eltolni legalább egy évvel, és akkor újból elgondolkodni ezen? Nem a magányt akarom elűzni minden áron, bár tény, hogy nem mindig jó egyedül, és jó lenne valakivel osztozni a mindennapokban.