Sok mindenki életéből marad ki a tini szerelem?

Nekem plátóiak meg viszonzatlan szerelmek voltak tizenévesként.

Első barátnőm 20 évesen volt.

Nem maradtál le semmiről. Meg a férfiak amúgy is később érnek a csúcsukra. Persze így is lehetnek sikeresek fiatalon, nem kizárt.

"soha nincs késő"

Ez csak papíron igaz, a gyakorlatban sajnos van egy időszak ami után már nem fog működni.

*Kérdező

Igen, van akiknél kimarad és kicsit később lesz, de ahogy telnek az évek úgy lesz egyre nehezebb szerelmesnek lenned, egy idő után pedig nem fog már menni. Te még talán időben vagy. De van akinek az egész életéből kimarad ez és csak a "remény rabja" marad.

Sokan áltatják magukat azzal, hogy nem számít, de valójában torzul általa a személyiséged. A torzulás mértéke attól függ, hogy mennyire fontos számodra az életed ezen része. De mivel itt tettél fel ilyen kérdést, vélhetően fontosnak érzed és nem csak egy kóbor aszexuális pasi vagy, akit zavar, hogy rágják a fülét a rokonok, ismerősök, hogy legyen már valakije.

Ugyanígy számít egyébként az is, hogy milyen családban nőttél fel, az is, hogy utaztál-e, voltál-e tengerparton, ültél-e repülőn, diplomáztál-e (még ha büfészakos is, de nappali tagozaton éltél egyetemista életet), laktál-e kollégiumba. De még az is, hogy van-e testvéred.

Ezek összessége tesz ki egy teljes személyiséget. 1-1 egyén dönthet úgy, hogy ő nem akar ezt vagy azt TUDATOSAN és attól ugyanúgy teljes személyiség lesz. És nem az eltérés mértéke számít (lásd: tibeti szerzetes vagy erdőben élő hippi vegán vagy éppen vallási fanatikus), hanem a TUDATOSSÁG mögötte. A saját, megalapozott döntés a saját hiedelemrendszered alapján.

A gond ott szokott lenni, mikor rajtuk kívülálló dolgok miatt megreked a személyiségfejlődés és elfojtunk vágyakat magunkban, megracionalizáljuk, hogy valójában miért is nem akarjuk, vagy miért is nincs szükségünk rá és miért lehet teljes az életünk nélküle.

Az ilyeneknek szoktak végzetes következményei lenni, ami kivetülhet öngyilkosságban, iskolai lövöldözésben, aktív, fröcsögős férfi vagy nőgyűlöletben, vagy az élet más területén másban (szélsőséges politikai nézetek, stb.)

8-as ez a válasz egy kincs, de kár volt leírnod :( Túl sok igazság van benne.

Nekem kimaradtak a tini szerelmek, az a korszak, amikor normál esetben elkezd az ember érdeklődni a másik nem után.

Valahogy én nem éreztem késztetést erre, nálam nem jött el az, hogy most "nekem csajoznom kell". Pedig nem volt semmilyen tesi, szervi gondom, de egyszerűen én nem tudtam azt elképzelni, hogy odamegyek csak úgy csajokhoz és próbálom "felszedni" őket valamilyen gagyi szöveggel. Ebben mindig kívülállónak éreztem magam. És nem tudom miért: oké, nem voltam egy nagydumás, menő arc, de a tipikus "lúzer" gyökér sem, szóval valahol félúton. Tetszettek akkor is csajok, de inkább csak külsőre, azt egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy bármelyiktől is akarjak valamit, annyira "nem hozzám valónak éreztem őket". Talán ez volt az egyik baj, hogy nem találkoztam olyan lánnyal aki külsőre és belsőre is az esetem lett volna.

Aztán az egyetem utolsó évében, eléggé mélyponton voltam lelkileg és találkoztam egy lánnyal. Akivel valahogy "összesodródtunk" és úgy döntöttünk, hogy akkor igazából mi most járunk. :D Hozzá akpcsolódik minden téren az első élményem, ő volt az első barátnőm, vele volt az első csók és vele feküdtem le először és mindmáig utoljára.

De az a durva, hogy se előtte se után egy randin nem voltam, egyetlen nőt nem szólítottam le, nem próbálkoztam senkinél.

Szóval igen, sok minden kimarad az ember életéből. Úgy lehetne talán a legjobban leírni a dolgot, mint amikor valaki 30 évesen pályakezdő (orvosokat most ne nézzük). Lehet akármilyen zseni, kiváló munakerő, furcsán fognak rá nézni, pont azért, mert ennyi idősen nincs meg a kellő, minimális tapasztalata. Nem feltétlen az adott munkakörhöz, hanem úgy alapból egy munkahelyhez.

Akinek kimaradnak a tini dolgok az életéből, az vagy nem fogja tudni pótolni azt soha és mindig lemaradásban lesz, vagy megpróbálja pótolni, de az már erőltetett, kissé "röhejes" dolog lesz. Ergo 20-on, 30 évesen úgy fog viselkedni, mint egy 18 éves szinten megrekedt valaki.

Ha valakinél ez nem indul be "ösztönszerűen", mondhatni magától, akkor erőltetni kell, akkor tudatosan kell tenni a dologért. Csak az évek mennek, nagyon gyorsan elszállnak és ha nem kapcsolunk időben, azt vesszük észre, hogy 30 évesen is fogalmunk sincs se arról, hogy kell kialakítani se arról, hogyan kell fenntartani egy párkapcsolatot.