Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más huszonéves férfinek is szokott lenni valamilyen félelme a korával kapcsolatban, hogy majd ismerkedéskor csak az miatt nem kell egy nőnek?
Emlékszem 21-22 évesen az volt bennem, hogy biztos túl fiatal vagyok sok korombeli lánynak is (18-22 évesnek), akik idősebb férfira vágynak. Most 26 évesen pedig az van bennem, hogy biztos már túl öreg vagyok a 19-23 éves lányoknak. Ráadásul régen ez nem volt még meg bennem, de most már az is megvan, hogy miket várnak el a lányok tőlem ennyi idősen, hogy hol tartsak az életben.
Aztán persze akkor is akadtak jó példák, meg most is akadnak jó példák, hogy bőven bejövök lányoknak a célcsoportból, mert nyilván ezt nem lehet így leegyszerűsíteni. Csak a rossz emlékek is megmaradnak, hogy pl egy lány elutasított, mert azt hitte fiatalabb vagyok (kb 4-5 évet letagadhatnék), aztán elmondtam neki a korom és már nem kellettem neki. Nektek szoktak ezzel kapcsolatos gondolataitok lenni?
#10: Ahány ember, annyi személyiség. Nekem eddig az a tapasztalatom, hogy ahol fiatal, akár tini kapcsolat volt, ami évekig tartott, ott a nő nagyon tudott szeretni és ragaszkodni és a férfi volt a hülye, mert még élni akart.
És hogy minél többet sérül egy nő, annál óvatosabban megy bele egy kapcsolatba és így születnek meg vagy az aranyásók vagy a "Béla olyan jóravaló ember" lapos, nyugdíjas-feelingű kapcsolatok.
És valóban nem a kora miatt van, a kor csak egy adat, tendenciákat le lehet belőle vezetni, hogy minél fiatalabb, annál tapasztalatlanabb, de kivételek mindig vannak.
Igazából a legjobb kapcsolatok azok tudnak lenni, ahol az egyik fél kellő élettapasztalattal rendelkezik (ami sokszor adódik az életkorból), hogy tudja kezelni a másik felet.
Ezekre szokták irigy emberek zsigerből rámondani, hogy kihasználja, meg manipulálja. Pedig lehet jól és rosszul is manipulálni. A szülő is manipulálja a gyerekét, a tanár is a diákot. Mert sokszor ebből tanul és ezáltal fejlődik a másik.
Hány olyan nő van, aki például megbánta, hogy kiélte magát, kihagyta volna az életéből, mert semmit nem tett hozzá, csak mindenhonnan azt hallotta, hogy "10 férfitípus, amit feltétlenül ki kell próbálnod!" meg "Ne menj férjhez, amíg nem tapasztaltad meg milyen egy latin férfival a szex."
Sajnos a nagy "jogom van nőként azzal dugni, akivel akarok" közepette megfeledkeztünk a másik oldalról, akit meg lenézünk amiatt, mert konzervatívabb és nem akar így élni.
Mint mikor annyira túltoltuk a karrierista nő eszményképét, hogy a hagyományos háztartásbeli szerepet valami elavult konstrukciónak tekintettük és folyamatosan csesztettük érte mindkét felet. A férfi szemét volt, aki kiszolgáltatott helyzetben tartotta a nőt, a nő pedig aranyásó, aki "nem csinál semmit", csak beleül a tutiba és szül.
Pedig a liberalizmus pont arról szólna, hogy MINDEN nézőpontot elfogadunk, amíg SAJÁT döntésből keletkezik és nem árt vele a másiknak.
De csak nem nyugszanak sokan és ugyanazt csinálják, ami ellen régen küzdöttek, amikor még az öregek nyomták a "mikor lesz már unokám" meg "vénlány leszel" dumát.
Kicsit elkanyarodtam. Szóval a lényeg, hogy ez a "kiéli magát egy nő 25 éves koráig és utána majd tökéletes párja lesz egy korban hozzáillő férfinek" csak a modern mesekönyvekben van így.
Eleve egy férfi meg egy nő nem ugyanazt az életutat járja be, nem véletlenül volt régen ekkora korkülönbség a férfi javára. Aki családot akart, az 30 alatt ritkán teremtette meg az ehhez szükséges erőforrásokat, amelyik nő pedig családot akart, az szerette volna, ha nem bottal, járókerettel kell a gyerekei diplomaosztóján részt vennie és lehetőleg nem Down-kóros gyereket szül meg a lombikprogram sem fáklyásmenet.
De még családalapításra sem kell gondolni. Egy huszas évei végén lévő férfi simán lehet kis tapasztalatlan zöldfülű, aki most végzett a tanulmányaival és szakmai gyakorlataival és kezdi a nagybetűs életet, a 18 éves lány meg pont passzol hozzá, aki szintén tapasztalatlan és nincs túl 600 randin és járta már be az országot és csak egzotikus nyaralással lehet lenyűgözni, mert már minden könnyebben elérhető, olcsóbb nevezetességet és látványosságot többször látott, már ismeri a legtöbb helyet, ráadásul mindegyikről valamelyik exe fog eszébe jutni.
És fordítva szintén, egy huszas évei végén lévő lány inspirálóan hathat egy 18 éves srácra, aki megtanulja általa, hogyan kell bánni a nővel, férfit farag a kisfiúból.
Szerintem is kicsit nagy ez a korkulonbseg. Teljesen más 6 év különbség pl egy 30 és egy 36 éves ember esetében,mint egy 19 és egy 25 éves pár esetében. Máshol tartanak az életben,mások a prioritasok, az egyik már kint van a nagybetűs életben, a másik meg dolgozik. 19 évesen lehet érett egy lány, de még nagyon sokat változik majd a jelleme,meg nem voltak csalodasai,keresi önmagát és hiába tervez, nagy valoszinuseggel rengeteget fog még változni.
Én ugyan csak 4 évvel vagyok idősebb, de három kapcsolatomnál (ennyi volt osszesen) tapasztaltam, hogy a korunkbeliek ki akarják élni magukat és képesek eldobni egy akár jól működő kapcsolatot is az új izgalom és a könnyűvérű lányok kedvéért. Természetes, hogy a negatív tapasztalatok után egy ember válogat, és nem megy bele minden szembejövő kapcsolatba,nem is értem, mi a gond ezzel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!