Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem tudnak engem is normálisan kezelni?
25F vagyok, incel a szó klasszikus értelmében. Hosszú lesz, de a felvezetés szerintem elengedhetetlen. Fiatalkori bezárkózott életmódom és introvertált személyiségem miatt híján vagyok a szociális készségeknek. Baráti körről nem beszélhetek, néhány ember van, akivel 10+ éve tartom a kapcsolatot. Nem jelent gondot, ha meg kell szólítani valakit, inkább az ilyen kifinomultabb dolgok alkalmazásával vannak gondok (szemkontaktus, testbeszéd, érthetőség). Pár éve jelentkeztem egyetemre nappali tagozaton, és reméltem, hogy az "egyetemi élet" sokat segít majd, hogy megnyíljak, megismerhessek embereket, és megtalálhassam a páromat is. Visszatekintve úgy látom, igyekeztem mindent megtenni ezért már az elejétől fogva, gólyatáborban is: nem vonultam el, kerestem az emberek társaságát, csak az én társaságom nem kereste senki.
Úgy éreztem magam, mintha ott sem lennék, az emberek átnéznek rajtam. Többszereplős beszélgetésekből mindig kiszorultam, nem szólított meg senki, ők szívesebben fordultak egymás felé akkor is, ha ugyanolyan ismeretlenek voltak egymás számára mint én.. Jobb társaság volt az, aki négy napon keresztül szó szerint folyamatosan be volt b*szva és egy értelmes mondatot nem bírt szólni. 3-4 ember volt, akit közelebbről meg tudtam ott ismerni, de részükkel idővel megszakadt a kapcsolat, inkább csak köszönőviszonyban vagyunk.
Két lányhoz próbáltam eddig közelebb kerülni, de nem éreztem kölcsönösnek az érdeklődést. Mindig én kerestem őket, soha nem érdeklődtek őszintén felőlem, a beszélgetésekbe nem tettek bele semmit. Volt, hogy 6-8 órákat vártam egy válaszra, a csoport chatjében persze 5 percen belül reagált mindenki más hülyeségére. Nyilván két eseten még fölösleges lenne fennakadni, de én a problémát valahol mélyen az alapokban érzem. A részeges srác példájára visszavezetve nem tudom nem észrevenni, hogy másoknak látszólag milyen könnyen megy ez az egész, hogy mennyire nyitottak egymás társaságára, és itt most le lehet szűkíteni nő->férfi interakcióra. Nem tudom mit lehetne csinálni, ha még mint ember sem tudom felkelteni magamra az érdeklődést. Megmaradt bennem egy eset, hogy ültem egy padon a parkban, és az azelőtt elhaladó ösvényen jött három lány csoporttársam. Mire a közelembe értek az összes a földet nézte, ha nem köszönök rájuk simán elmennek szó nélkül. Ezek után egyre tartósabban eluralkodnak rajtam a negatív, pesszimista gondolatok, kezdve ilyen hülyeségektől, hogy neki miért bírtak boldog születésnapot kívánni, nekem meg miért nem. Meg a teljes kilátástalanság érzése, hogy bármit csinálok, soha nem fog változni semmi, és már ott tartok, hogy a f*szért jelentkeztem nappali tagozatra.
válasza:Nekem konkrétan 0 barátom maradt. A covid alatt egyre többet kezdtem el inni, és az utolsó barátom is elfordult tőlem. Komoly kapcsolatom lassan 5 éve nincs. 1 éve home office-ban vagyok tök egyedül, nem nagyon beszélek senkivel, pláne nem találkozok. Társkeresőkön fent vagyok, de nincs valami nagy sikerem. Egy randit is nagyon nehéz összehozni mostanság.
30F
válasza:Sajnos nehéz így "távgyógyítani", mert nem látszik, mi a baj. De volt pár ismerősöm hasonló cipőben, mint te, nők és férfiak egyaránt. Megpróbálom összeszedni, velük mi volt a baj, hátha esetleg magadra ismersz. Azt előre le tudom fektetni, hogy mindegyikőjüknek szociális érzékével voltak súlyos bajok, amit az illető sokáig nem akart tudomásul venni.
1. Az egyik ilyen ismerősöm nagyon-nagyon be akart illeszkedni, mindig mindenkinek a nyakára járt. Rettenetesen kínos volt ez a csaj: engem nehéz kihozni a sodromból, de neki sikerült. Mindig odapofátlankodott valahova tök mindegy, hogy éppen a társaság/másik ember nyitott volt, vagy éppen bezárt, képes volt egy intim beszélgetés kellős közepére odaállítani, és egyszerűen nem vette észre magát. Volt egy srác, akinek a szexuális életéről kezdett mesélni. Semmi, de semmi érzéke nem volt a csoportdinamikához, de kettesben sem tudott normálisan beszélgetni, mert mindig a saját problémáiról beszélt, ha kérdezett a másikról, az is ilyen sablonkérdés volt. Amit csak tehettünk, megtettünk azért, hogy minél kevesebb legyen az interakció... Ráadásul annyira negatív is volt a csaj, hogy már ha ránéztem, taszított.
2. Ez a pasi hasonló problémákkal küzdött, mint az első, csak sokkal enyhébben. Szóval nem kerülték az emberek, de sosem keresték mások. Mi azért tudtunk beszélgetni, mert én azért elég jól elirányítok egy beszélgetést, és amúgy egy tök értelmes és rendes srác. De nekem egészen meghökkentő volt, mennyire nem kérdez: egyrészt azért, mert azt feltételezi a másikról, hogy ugyanúgy fssa a szót, ahogy ő, másrészt félt belekérdezni nehezebb témákba, ezért megmaradt felszínes fecsegés szintjén az egész. Nem értette a csoportdinamikát, mindig le akart választani valakit a csoportbeszélgetésből ahelyett, hogy ténylegesen bekapcsolódott volna. Képtelen volt rendesen olvasni a nonverbális jelekből. Neki az segített, hogy egyrészt megtanult elég nehezen olvasni a szavak mögött, megtanult csoportban működni, és jobban kérdezni. Ezerszer jobb a szociális élete azóta, mások is hívják őt, most költözött össze a barátnőjével.
3. A párom sem volt éppen egy szociális tündér, nagy társaságban még mindig tud furán viselkedni, de ez már örökké így lesz. Ő úgymond fura, rendkívül érzékeny srác, aki egy olyan családba született, ahol az érzéseket nem szokás kimondani, ami elég sok problémát okozott. Benne kialakult egy dac, hogy ő márpedig mély témákról akar beszélni, ajtóstul rontott be a házba, nem adott időt a kapcsolatoknak odáig fejlődni, hogy ezeket a témákat fel lehessen hozni. Mi azért értettük meg egymást annyira jól az első pillanattól fogva, mert én még szeretek is így beszélgetni, de én vagyok a kisebbség. Neki úgy sikerült ezt leküzdeni, hogy feldolgozta azt az érzelmi elhanyagoltságot, ami a gyerekkorát jellemezte, és megtanulta használni az érzékenységét. Most minden furcsasága mellett bárhova megy, szeretik, a munkahelyén is örülnek neki, mert mindenkire odafigyel, de nem tolakodó, engedi, hogy mások úgy nyissanak felé, ahogy nekik megfelel, jó humora van, amit megtanult a megfelelő időpontban elsütni.
Nem ismerlek, de sajnos biztosan van benned valami, ami taszítja az embereket. Ki kéne deríteni, mi az, és elkezdeni dolgozni rajta, mert magától ez a helyzet nem lesz jobb. Egy ismerősöm úgy csinálta, hogy egy pszichológus adott neki egy kérdéssort, amit oda kellett adni jó ismerőseinek (már itt is probléma volt, hogy egyáltalán kinek), akiknek ki kellett töltenie róla. Ilyenek voltak benne, hogy mit találsz a legpozitív tulajdonságának, mit tartasz negatívnak, stb. Neki a válaszok csúnya szembesülést jelentettek önmagával: de annak hatására elkezdett dolgozni magán.
válasza:Le leszek pontozva, de itt a külsővel is gond van ez 100%.
Már az iskolában is a csúnya/kövér emberkék kerülnek perifériára.
A szépekkel megtalálják mindig a közös hangot, keresik a társaságukat, nyitnak feléjük.
Ezért néznek levegőnek a csajok is, kárt azt csak a szociális készségek szàmlájára írni.
válasza:", incel a szó klasszikus értelmében. "
Kérdésben a válasz megint
#1 Ne add fel.
#2 Jókat írtál, köszönöm a részletes választ. Valóban, érdemes lenne előbb művelődnöm a témában és úgy megérteni a társas kommunikációt, a csoportdinamikát, mint megpróbálni élesben "belerázódni", ahogy eddig próbáltam.
#3 Biztos vagyok benne, hogy a külsőm itt egyáltalán nem meghatározó, vagy csak nagyon elhanyagolható mértékben. Ha kritikus vagyok a kinézetemmel szemben, akkor sem tudok egy dolgot sem megnevezni, ami jelentős hátrányt okozna. Leginkább a középmezőnybe sorolnám magam, ha sikerülne 7-8 kiló felesleget leadni, akkor egy ponttal feljebb.
#4 "Incel a szó klasszikus értelmében" = kényszerű nőtlenség, ami inkább egy okozat, mint bárminek az oka. Nőgyűlölet meg a többi társított jelző nélkül.
válasza:"ugyanolyan ismeretlenek voltak egymás számára mint én"
Honnan tudod ha te sem ismerted őket?
"Mindig én kerestem őket, soha nem érdeklődtek őszintén felőlem"
Akkor nem érdekelted őket. Ennyi. Meg lehet, hogy a többit sem. Egyébként meg tessék már megtanulni, hogy az ilyen kiscsajokat meg kisemberkéket KI KELL SZOLGÁLNI!! Egyetem? Hülye vagy? Tudod ki megy manapság egyetemre? Akiknek még anyucija-apucija meg tudott maradni a NER-en belül. Magyarul a lényeg: ha már annyira ismerkedni akarsz, akkor először nézd meg őket távolról, nézd meg, hogy mit akarnak, próbálj úgy hozzájuk közel kerülni, hogy teszel nekik pár szívességet, kúrd meg valamelyiket, ha nagyon akarod, utána hagyd az egészet a francba. Nem kell ezt túlbonyolítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!