Azok a férfiak, akik azt gondolják, hogy számít a pénz a csajozásban, még sokkal ostobábbak, mint a prostituáltakat igénybe vevők?

#25: Igen, csak nem mindegy, hogy a nőnek/nőért fizetsz, vagy a programért.

A nő motivációja az, ami nem mindegy.

#32: Igen, de az a professzor az életét a tanulásnak szentelte, hogy kiteljesedjen az egyébként nem túl jól fizető szakmájában és egy olyan generációban született, amikor még a férfiak többségének 1 számjegyű szexuális partnere volt. Ha megöregedett egy hárpia mellett, mert az életének ezt a részét elhanyagolta, akkor már 50-60 fölött nem igazán fog fiatal nőket meghódítani, mert nem ő Mick Jagger, fiatalon se volt kapós, öregen pláne nem az. Ráadásul az ilyen félrelépegetések mindig kockázatosak. Tisztább megoldás, ha fizet azért, hogy kipróbálja, milyen lehet egy 20 éves szilikonmellű csajjal vagy valami fétise van, amit a feleségével sosem lehetett kipróbálni és azt akarja kiélni.

Egyébként ha figyelmesen újra elolvasod a kérdést, akkor láthatod, hogy épp azt hoztam ki, hogy még az is értelmesEBB, aki prostinak fizet, mint az, aki sugar babynek egy vagyont vagy olyasmikre költ egy vagyont amitől azt reméli, hogy majd imponál a nőknek. Ár/érték arány.

És itt is a TÖBBSÉGRŐL beszéltem, nem a nagyon gazdagokról, akiknek már annyi pénzük van, hogy a kandallót is begyújthatják vele.

És teljesen mindegy, hogy mi a célod. Ha alkalmi szex, akkor túl sokat fizetsz érte és még időben és energiában is sok annyit gürcölnöd érte, hogy csajmágnessé alakítsd magad, ha hosszútávra kell valaki, akkor meg súlyosan túlvállalod magad, mert az a szint, amit te reprezentálsz, az lesz a belépőszint. Az a nő, aki arra megy, annak az alap lesz, attól te csak jobban teljesíthetsz, rosszabbul már nem. Az egész életed egy maximális nehézségi szinten hajtott mókuskerékké válik, hogy megtartsd azt a nőt, aki bármennyire is jó nő, később csak egyre unalmasabb és megszokottabb lesz és neked már csak az marad, hogy megint egy vagyont kifizethetsz a wellnessre meg a nyaralásokra és ahogy öregszel már azért is te leszel a hibás, hogy kokó nélkül nem bírod a napi 16 óra hajtást és a 3-4 órás alvásokat és ezt a szexuális teljesítményed is megsínyli. Megéri?

A páváknál figyelték meg, hogy minél díszesebb a farktolla a pávakakasnak, annál lomhább és annál könnyebben felhívja magára a ragadozók figyelmét is. A nőstény mégis ez alapján választ abból a megfontolásból, hogy HA NEM DÖGLIK MEG a pávakakas, akkor ő mennyire rátermett, hiszen rejtőzködve és kicsi farktollakkal könnyű elbújni és elmenekülni a ragadozók elől, de ha nagy és díszes, akkor az mekkora cool dolog. Közben meg az esetek többségében a megtermékenyülés után nagyon hamar megdöglik a díszes farktollú páva, mert elkapja valami ragadozó, kivéve mesterséges körülmények között, az állatkertben.

Ez egy primitív állatnál megérthető, de az embertől azért intelligenciában többet lehet elvárni.

A prostikra visszatérve, ott is az a probléma, amikor valaki túlvállalja magát. Eleve a helyzet paradoxona, hogy minél gazdagabb valaki, annál több lehetősége van felfejleszteni magát olyan szintre, hogy vonzó legyen a nők szemében. Nem, nem BMW-vel...

Tehát minél csóróbb és szerencsétlenebb valaki, annál inkább rá van utalva, hogy ha szeretne szexelni, akkor fizetnie kell érte. És a végén egy lakás árát elkölti prostikra, aztán 30 fölött meg számonkérik rajta, hogy ha becsületesen dolgozott meg mamahotelben lakott, akkor hogy nem spórolt össze annyit.

"Ez szimpla közgazdasági okokból hülyeség.

Akkor lenne igazad, ha a gazdag/pénzes pasasok száma nem lenne erősen korlátos."

Akkor fuss neki még egyszer, ha már a közgazdaságtant hozod fel. Épp a korlátosan rendelkezésre álló javak kerülnek a legtöbb pénzbe akár indokolatlanul is, mint ritka fémekből vagy drágakövekből készült ékszerek, olyan autók, amikből csak párszázat gyártanak, esetleg festmények, szobrok, amikből egyetlen példány létezik. És hiába mondja el neked a lakótelepen az összes ismerősöd, hogy ő bizony nem adna egy sz...ros festményért/sportkocsiért/akármiért annyit, amennyire tartják, valójában az elérhetetlenségi frusztráció beszél belőle. Abban a pillanatban, hogy az ölébe hullana ingyen valamilyen oknál fogva, ő lenne a legjobban begőzölve, hogy a lehető legnagyobb összeget ki tudja hozni belőle. Sok ember van, aki elméletben azt állítja, hogy képes lenne tűzre dobni az eredeti Mona Lisát vagy elajándékozni a nyeremény Ferrarit és nagyon kevés, aki ténylegesen meg is tenné, ha ott lenne előtte. Ott, abban a pillanatban, hogy az elérhetetlen álomból kézzelfogható valóság lett, akkor derül ki, hogy mekkora önismerettel rendelkezik az adott ember és az is, hogy ténylegesen leszarja-e mások véleményét vagy csak divatból mondogatja.

"Innentől pedig muszáj lesz olyan javak felé fordulni, ami számára is "megvásárolható", az átlagos pasasok felé."

Így van és itt jön képbe az ár/érték arány elemzés, amin a férfi veszít, mert abban a pillanatban ő lesz a termék, a nő pedig a vásárló, aki "ad neki egy esélyt", mint az akciós, low-budget termékeknek. És ahogy a nő csalódik benne, kialakul a sztereotípia, hogy "én többet olyat sosem", tehát a férfinek egy idő után már azt is bizonyítania kell, hogy ő nem olyan low-budget termék, mint az előző, hanem annál jobb, még ha a címke ugyanaz is.

"És az sem magyarázat, hogy a nők majd akkor mind annak az 1% gazdagnak a kegyeit keresik, mert egyrészt ennél sokkal több nő van kapcsolatban, másrészt azok a pasasok sem tudnak 99 nővel mit kezdeni, egyszerűen a nő nem olyan termék, amit érdemes nagy mennyiségben, tartósan felhalmozni a széfben :)"

Pontosan ezért nem 1% és 99% áll szemben egymással, hanem 20% és 80%. És ez sem feltétlenül fedi a valóságot, csak a tényleges arányokhoz jóval közelebb áll. A "ki kivel van kapcsolatban" pedig itt ebben az esetben irreleváns, az a kapcsolatban lévő férfi, akit a nője megcsal, az egy áldozat, még ha nem is tud róla vagy tud de nem érdekli. Ez természetesen nőknél ugyanígy van, csak a két nem közti eltérés miatt a nő, aki párkapcsolatban van, az ezt nem kényszerből tette a stabil szexuális életért, hanem azért, mert a párkapcsolat feltételei számára kedvezőbbek, mint random emberekkel vagy mindig ugyanazzal az emberrel összejárni szexelni.

Ellenben a férfi sok esetben kényszerből teszi ezt, hogy legyen kivel szexelni.

Az meg már nem közgazdasági, hanem pszichológiai alaptény, hogy két teljesen összeillő ember ritkán találja meg egymást, erre várni egyenlő a tartós magánnyal. Titkon mindenki erre vágyik, aztán összejön az első tűrhető példánnyal. Vágyik a lottó ötösre, de elmegy dolgozni, nem akárhova, de egy tűrhető munkahelyre. Vágyik a luxusvillára, de megveszi az első megfizethető, tűrhető állapotú külvárosi panelt. Vágyik az egyéni preferenciától függően sportkocsira/prémium SUV-ra/magángépre, de megveszi az első tűrhető műszaki állapotú használt Suzukit, amit meg tud fizetni.

És itt jön képbe, hogy te mennyire tudod elviselni a másik dolgait és mennyi kompromisszumot kell kötnöd. És mivel a nő a vásárló, te pedig a termék, így te vagy alul, neked kell olyannak lenni, hogy a nő téged emeljen le a polcról a sok hasonló termék közül. És a konkurenciád is nagyobb, bármikor bárki elhódíthatja tőled még a saját szinteden is.

Felhalmozni meg pont a felső 20% nem akar. Neki elég a státusz. Részvényért sem adnak kenyeret a boltban, de ettől még nem kérdés senki számára, hogy egy gazdag részvényes bármikor ki tud fizetni egy kiló kenyeret.

A prémium férfi nem attól prémium férfi, hogy meg is dug minden nőt, aki széttenné neki a lábát, hanem attól, hogy LEHETŐSÉGE VAN RÁ.

De azért gondolom nem tartod annyira elképzelhetetlennek, hogy egy férfi egyszerre 4-5 különböző nővel éljen szexuális életet, függetlenül attól, hogy ebből a 4-5 nőből mennyi az, aki szingli, mennyi az, akit otthon vár a mit sem sejtő párja, esetleg mennyi, akit elhanyagol a bunkó párja, a számok attól még számok maradnak.

És mint a vagyoni piramisnál is, ami felfelé erősen csúcsosodik, itt is egy rocksztár valószínűleg napi 2-3 rajongót is levarrhat, ha éppen olyan beállítottságú, míg lehet, hogy egy szimpla jóképű pizzafutárnak csak két szexkapcsolata van meg havonta, kéthavonta esik be 1-1 valaki, mert nem is keresi.

De ez még a nagy, globális tényeken nem fog változtatni. Ahogy ki lehet fogni érettségivel vagy 8 általánossal is olyan munkát, ami többet fizet, mint némelyik diplomás állás és még kényelmesebb is, felelősség is nulla, vagy KATA-s vállalkozó is kereshet többet, mint orvos vagy mérnök, de ettől még a gazdasági olló tényén nem fog változtatni, hogy van NÉHÁNY kivétel. A kivétel az kivétel, általánosság nem lehet belőle.

"Pesze, ilyenkor még mindig kereshetnél magadhoz hasonló csóró, ronda, buta, stb nőt"

Eddig a mondatodig értelmesnek gondoltalak. Egy dolog, hogy elvitakozunk elvont, gazdasági fogalmakat háhúzva emberi lényekre, meg más dolog, amikor te annyira belelovalod magad, hogy megfeledkezel, hogy EMBEREKRŐL van szó, érzésekkel, nem pedig racionális robotokról.

Viselkedési közgazdaságtan mond valamit? Nem véletlenül lett népszerű, az emberek többsége nem tisztán racionális alapon él.

Attól, hogy valaki bárhogyan néz ki, még nem lesz számára vonzó, aki nem vonzó, maximum beéri vele. De... és itt a lényeg... pont ebben nem lesz köszönet, mert az ilyen ember annyira frusztrált, hogy sok esetben nem örülni fog a penészes kenyérnek, hanem vagy méltatlankodva eldobja, hogy ennyire ne alázd meg méltóságában, vagy túlkompenzál és úgy gondolja, hogy ha ennek vagy annak is összejött, akkor neki is össze kell, alább nem adja, biztosan nem, inkább egyedül marad.

De ha nekem nem hiszel, akkor olvasd az itteni véleményeket. Sok, magát csúnyának tartó nő lehetőséget sem ad az ismerkedésre, de mivel itt vergődik, ezért tény, hogy vágya, igénye lenne rá. Mégis az indoklásából legtöbbször lejön, hogy azért érzi magát csúnyának (ha nem 120 kiló és bajszos, szőrös, ápolatlan), mert ő is mindig a prémium körből vagy kicsivel az alatt választ. Csak ő kevés, így nem vállalják fel vagy kihasználják.

De pontosan tudja, mert annyi önismerete van ,hogy pontosan tudja, hogy tartós kapcsolatra csak olyat kapna, aki neki nem jön be. Azért vergődik itt, mert ő a női incel, akinek a Ryan Gosling kell. És azért jön mindig fogatlan segédmunkásokkal, mert teljesen végletes, elborult gondolkodása van, ahol ez a két réteg létezik. A Ryan Gosling, aki ha megdugja őt is csak szexre kellene neki meg a fogatlan segédmunkás. A kettő közötti zóna nem látható számára.

"De ha körülnézek a világban, akkor nem azt látodm, hogy akinek nem jut Ferrari, az gyalog jár. Az emberek egy része beéri egy Forddal, mások még egy Suzikivel is, akár egy öreg használt ladával, és végszüséglet esetén BKV-nak."

Pontosan. Ahogy a nők nagy része sem gyalog jár (addig nem szexel, amíg meg nem találja az igazi herceget), még ha itt ezen az oldalon el is terjedt ez a nézet. A nagyravágyó Ferrarit bérel vagy legalább az előtt, abban pózol és rakja fel instára. A kevésbé nagyravágyó beéri egy olyannal, ami szép, de teljesen mindegy a műszaki jellemzője, van egy szűk, racionális réteg, aki a műszaki jellemzőkre helyezi a hangsúlyt és megint más, aki kelletlenül beéri, de folyamatosan nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy nem Ferrari és mindenben ahhoz hasonlítja, amitől persze még frusztráltabb lesz, ahelyett, hogy pozitívan nézné, hogy legalább nem kell gyalogolnia.

"Te viszont azon picsogsz, hogy mivel nincs Ferrarid, ezért nem tudsz sehova menni, sőt! egyenesen ferrari nélkül képelenség bárhova elmenni"

Nem, azon a nők picsognak. Én azon picsogok, hogy egy jó műszaki jellemzőkkel rendelkező, de küllemre átlagos és nem túl ismert autómárka vagyok, akit senki nem akar. Aztán ha mégis ritkán valakinek kellenék, az vagy lecserél egy Ferrarira, vagy elvárná, hogy Ferrari tulajdonságaim legyenek, de mikor közlöm, hogy annak az ára, fogyasztása és szervizelése sem ugyanaz, akkor arra már nem tud mit mondani, így szétmegyünk, mert fáj neki a kendőzetlen igazság.