Mi a garancia arra hogy minden "normális" ember megtalálja egyszer élete párját?

Sokszor csalódtam sajnos, mert mindig rosszul választottam, nem mértem fel eléggé, hogy milyen is az a fél akivel kapcsolatot kezdek. Nagyon sokáig kevés volt az önbizalmam és sokszor annyira vágytam már egy társra, hogy amint jött egy olyan férfi akivel elsőre jónak tűnt minden, akkor egyből belementem sajnos. De ennyi csalódás után már jobban fogok figyelni, és tényleg csak olyannal szeretnék összejönni, akinek igazán kellek.

Mindenkitől azt kapom, hogy "nem baj, ne foglalkozz egyik férfival sem aki csalódást okozott, hát olyan szép, kedves, aranyos nő vagy, nem értem miért válogatod be mindig a "lúzereket" magad mellé. De ne aggódj majd megjön az az igazi aki tényleg jó lesz majd hozzád, csak legyél türelmes." Igaz, már nem görcsölök ezen egyáltalán hogy lesz-e párom vagy sem, mert most szeretnék kicsit egyedül lenni és helyre rakni magamat lelkileg. De az a kérdés kavarog bennem, hogy mi a garancia arra hogy nem maradok egyedül, hogy lesz olyan férfi majd az életemben aki tényleg szeretni fog? Annyira nehezen hiszek én már ebben, sőt, jelenleg azt érzem, hogy egy örök "vesztes" vagyok, aki nem érdemelte meg hogy szeresse az az ember aki vele van. Pedig tényleg mindenkinek meggyőződése hogy nincs velem semmi baj és majd lesz olyan aki megbecsül.

De mi van ha valakinek egyszerűen nem jön össze senki, pedig nincs semmi baj vele? Vagy törvényszerű hogy akivel nincs semmi gond arra előbb-utóbb rátalál egy olyan ember aki tényleg megbecsüli majd?