Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a garancia arra hogy minden "normális" ember megtalálja egyszer élete párját?
Sokszor csalódtam sajnos, mert mindig rosszul választottam, nem mértem fel eléggé, hogy milyen is az a fél akivel kapcsolatot kezdek. Nagyon sokáig kevés volt az önbizalmam és sokszor annyira vágytam már egy társra, hogy amint jött egy olyan férfi akivel elsőre jónak tűnt minden, akkor egyből belementem sajnos. De ennyi csalódás után már jobban fogok figyelni, és tényleg csak olyannal szeretnék összejönni, akinek igazán kellek.
Mindenkitől azt kapom, hogy "nem baj, ne foglalkozz egyik férfival sem aki csalódást okozott, hát olyan szép, kedves, aranyos nő vagy, nem értem miért válogatod be mindig a "lúzereket" magad mellé. De ne aggódj majd megjön az az igazi aki tényleg jó lesz majd hozzád, csak legyél türelmes." Igaz, már nem görcsölök ezen egyáltalán hogy lesz-e párom vagy sem, mert most szeretnék kicsit egyedül lenni és helyre rakni magamat lelkileg. De az a kérdés kavarog bennem, hogy mi a garancia arra hogy nem maradok egyedül, hogy lesz olyan férfi majd az életemben aki tényleg szeretni fog? Annyira nehezen hiszek én már ebben, sőt, jelenleg azt érzem, hogy egy örök "vesztes" vagyok, aki nem érdemelte meg hogy szeresse az az ember aki vele van. Pedig tényleg mindenkinek meggyőződése hogy nincs velem semmi baj és majd lesz olyan aki megbecsül.
De mi van ha valakinek egyszerűen nem jön össze senki, pedig nincs semmi baj vele? Vagy törvényszerű hogy akivel nincs semmi gond arra előbb-utóbb rátalál egy olyan ember aki tényleg megbecsüli majd?
Az életben csak a halálra van 100% garancia.
Amúgy meg, hihető vagy sem, nem kötelező ám párkapcsolatban élni.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Bizony, felismertem a hibát magamban, tudom jól hogy az a baj hogy nem értékeltem eléggé magamat és túlságosan akartam valakit aki szeret, ezért talán kicsit "rá is telepedtem" arra akinél esélyt láttam arra hogy szerethet, túlságosan beleéltem magam.
Elkezdtem az önfejlesztéssel, önismerettel foglalkozni. Most az időmet tényleg csak magamnak szentelem, hogy tényleg jól érezzem magam a bőrömben, megtanuljam jobban szeretni és becsülni magam. Úgy érzem jó úton járok, mert már kezdem jobban érezni magam, de az utóbbi csalódás nyoma még ott van a lelkemben. De leküzdöm, mert tudom hogy mi volt a hibám, és valahol hálás is vagyok ennek a férfinek aki csalódást okozott most nekem, mert "tükröt mutatott nekem", amiből ráismertem hogy nagyon nem okés az ahogyan eddig éltem és hogy nem foglalkoztam eleget magammal, őt tettem az életem "központjává", és nem magamat. Mindig kellett magam mellé valaki hogy értékesnek érezzem magam. Na ezen fogok változtatni. Évek teltek el úgy hogy mindig valaki mástól tettem magam függővé, a hangulatom, a kedvem, minden az éppen aktuális partneremtől függött, és ha elhagyott akkor teljesen összezuhantam.
Na, ez az amin változtatni fogok, és érzem hogy képes vagyok rá hogy egyedül is egy teljes és boldog embernek érezzem magam. :) Aztán idővel majd jön egy újabb szerelem az életembe, de majd jobban figyelek ezentúl hogy tényleg csak olyan embert szeressek meg, aki valóban akar engem. De nem görcsölök rá már erre, sőt, jelenleg azt is érzem hogy egyedül szeretnék lenni és nem kell most nekem senki. És valahol örülök hogy végre így érzek. :)
Semmi, érted? Semmi!
Igen vagy nem, az arány mindenkinél más...
Majd jobban alkalmazkodsz vagy nem, vagy majd a biológiai órád belevisz valamibe, és benne maradsz vagy nem, hogy meddig az t ki tudja... Valami ilyesmi a képlet.
Legyél türelemmel!
Macskád van már?
#17:
Hol a hiba? Tények.
A macska vicc lett volna, lemaradt a smile, bocsánat!
Azért nem kell egymásnak esni, csak feltettem egy elgondolkodtató kérdést, kit mit gondol erről, ennyi. :) Mindenkinek más a véleménye.
Köszönöm a válaszokat.
Egyébként nem hinném hogy az önismeret/önfejlesztés témájával ne érné meg foglalkozni, hiszen magadat igazán megismerni és elfogadni, megszeretni nagyon fontos az életben. És már miért ne lenne érdemes foglalkozni magaddal? :) Jobb dolog nincs, mint amikor mindentől függetlenül tudod becsülni és elfogadni magad. Ez az alap szerintem mindenhez, enélkül igazán nem érvényesülsz semmilyen téren az életben. Tapasztalat.
#19:
Igen, igen, addig amíg nem ismered önmagadat, a határokat, a korlátokat, addig honnan tudnád, hogy mit tudsz adni és mit várhatsz el, kit is keresel valójában... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!