Miért ilyen sok a karrierista? Miért nem alapítanak családot a 30-asok sem?

Generációs szakadék.

40 éves vagyok, a kisfiam 4 éves. Szemem sem rebbenne (és nem azért, mert már alulról szagulom:)), ha 30-asként nem lenne felesége, gyereke, hanem karriert csinál és/vagy randizgat.

Szerintem egyen + iskolazottsag fuggo. En most 27 vagyok, itba dolgozom, egesz eletemben gyulloltem iskolaba/egyetemen tanulni szoval mar lassan 5 eve dolgozok. Mar egy olyan szinten allok a karrierembe hogy egy gyereket lazan fel tudnék nevelni anelkul hogy anyagi gondjaim legyenek. A baratnommel kb 1-2 ev mulva tervezzuk a gyereket.

Szerintem ha valaki evekig evtizedekig tanul, az nem fog 30 eves korara olyan karriert kiepiteni ami mondjuk 500-600-700+ ot hoz havonta, szoval nem lesz meg az az anyagi biztonsag ami egy gyerekhez kellhet.

Masik dolog, ha valaki egesz eleteben nem volt egy hosszabb kapcsolatban, vagy csak simman nem talalta meg az "igazit" az se fog csak ugy gyerek gyartasba kezdeni

A csaladi pelda is nagyon befolyasolhatja azt hogy kesobb vagy hamarabb akar gyereket az illeto. Engem apamek 23-24 eves korukba hoztak ossze, eleg jo kapcsolatom volt veluk, most is "fiatalok", en is hasonloan szeretnek a gyerekemmel lenni, nem akarok 60 evesen szalagavatora menni

14: 22 éves koromban ismertem meg a párom, rá két évre meg is házasodtunk. Mérnökinformatikusnak és biológusnak, neurobiológusnak tanultam, mindhárom végzettségem használom a szakmámban. Az első végzettségem után már dolgoztam, függetlenül attól, hogy 30 éves koromig jártam egyetemre (mivel sokáig a munkahelyem is az volt). A bruttó bérem jelenleg hétszámjegyű, ennek megfelelően. Köszönöm, de nem azért tettem mindezt, hogy az egészet kidobjam a kukába és a nevem mostantól a projektek és a publikációk helyett egy firkás gyerekrajzon szerepeljen csak vagy babból kirakva a tányéron. Remélem, világos voltam. Van bőven anyagi biztonságom, egyszerűen semmissé tenné az összes eddigi munkám, ha most leállnék évekre gyerekezni, amit mellesleg nem is élveznék: nem utálom a gyerekeket, de számomra rém unalmas a gyerekekkel szórakozni, főleg otthon, egész nap, főleg ahelyett, amit most csinálok. A sajátommal is az lenne. Egyszerűen nem érzem úgy, hogy ebből áll az élet és hogy majd évekkel később úgy könyörögjem magam vissza a szakmámba, mint egy rohadt senki, mentálisan leeresztve a több éven át tartó gügyögés és egyéb agysorvasztás után, tulajdonképpen lefokozva egy gyakornok szintjére, akinek bele kell tanulni a folyamatban lévő projektekbe és trendekbe.

Anyám ráadásul 20 évesen vállalt gyereket, 20 évre rá meg egy újabbat ugyanattól az apától, szóval nem, nem kell mindent a fizetéssel meg a családi példával indokolni. Ugyanannyira hivatkozhatok az anyagi helyzetemre és a tanulmányaimra akkor is, ha nem akarok gyereket, mint akkor, ha akarok. És mint látjuk, a legszegényebb réteg szaporodik túl a leginkább, szóval grátiszban fordítva ia ülsz a lovon, ha már összefüggéseket akarsz keresni.

randizgat = szexelnek az 1 vagy legkésőbb a 2. randin.. Nos, miért is kösse le magát ha megvan a rendszeres szex, kötöttségek nélkül?!

Elég csak ezt az oldalt végigolvasni. Ha azt merem mondani, hogy nincs szex az ismerkedés alatt, mert nem oda tartozik.. akkor meglincselnek kb.

32 éves vagyok, tanultam 23 éves koromig.

Lett egy kapcsolatom, 26 évesen szakítottam vele, aztán nemsoká elköltöztem külföldre.

Párkapcsolatban élek 5. éve, de nem, nem kell gyerek. Soha.

Nem akarok ugyanis x órát vajúdni, mire kitolok egy gyereket magamból, hogy aztán 20+ évre feladjak mindent IS érte (ezt a párom is tudja, soha nem árultam zsákbamacskát).

Akkor inkább fogadok örökbe állatot, az hálás, amiért vagyok neki, boldogan vár, és sokkal intelligensebb, mint sok-sok (felnőtt) ember.

Kitolódik a tanulmányok ideje, a párkeresés, nagyobb a választék, kisebb a megalkudás.

Csak az életünk sem lett hosszabb eközben, az a gond.