Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi normális? Mitől tartjátok magatokat normálisnak és mit nem tartotok annak?
Különböző kérdéseknél elég sokszor jön fel, hogy "normális" és mindenki normális társat keres/talált. És természetesen, mindenki magát is a lehető legnormálisabbnak tartja.
Írnátok egy kicsit bővebben erről a normális dologról? Mik azok, amik miatt magatokat normálisnak tartjátok? Mik azok, amik miatt nem? Miben érzitek úgy, hogy eltér a véleményetek a normálisról a környezetek véleményétől?
És mit kerestek a másik nemben, mi az, ami normális? Elég csak normálisnak lennie a másiknak vagy azon felül is kell valami plusz? Mennyi olyan jelöltet láttok a környezetekben, akire azt mondjátok, hogy rendben van és adnátok neki esélyt? És mennyire látjátok azt, hogy ti kaptok esélyt?
Nem tartom magam "normálisnak", különbözőek vagyunk mindannyian a magunk módján.
Nem várok el semmi extrát, csak amennyit én is tudok nyújtani.
"jelölt" nem sok van, 1 kollégámnak adnék esélyt, de közelebbről őt sem ismerem, tehát ebben biztos nem lehetek. Ezért nem nevezném látatlanban jelöltnek.
Én nem vagyok normális. Csapongok a heves érzelmek és a racionalitás között, egyik szempontjából sem vagyok ideális. Ez a kapcsolataimban is megmutatkozott.
Próbálok dolgozni magamon, de félek, hogy ezt korábban kellett volna.
Egyszerű: a normális az ember olvasatában az, aki olyan, mint önmaga... Ez az általános értelmezés (azaz nem mindig), még ha bújtatva is.
Lehet, inkább azt lenne érdemes megkérdezni, akár ezt kiegészítve, hogy te magadat mennyire tartod normálisnak, és mi az, amiben "nem vagy normális"... Nem hiszem, hogy sok érdemi választ kapnál...
Én teljesen normális, kedves, szeretnivaló embernek érzem magam. A környezetem általában nem tart annak.
Érdekes.
#1: Írnál pár konkrétumot? Oké, ez a különbözőek vagyunk tökéletesen diplomatikus, de személy szerint, miért nem tartod magad normálisnak?
Mi az, amit nyújtasz és elvársz?
Ha egy jelölt van és közelebbről nem ismered, akkor inkább felszínesek az elvárásaid és felszínes dolgokat nyújtasz?
#2: Mennyire volt nehéz így kapcsolatokat találnod? Ahogy kiveszem, inkább a megtartásuk volt nehezebb.
Hogy próbálsz magadon dolgozni?
#3: Igen, sokszor ilyesmi értelmezést látok, ezért próbálnék kicsit máshogy kérdezni a dologra. A másik nemet gyűlölők lazán normálisnak találják magukat, de szerintem nem normálisak.
Én sem azt tartom normálisnak, amilyen vagyok.
Kicsit így próbáltam fogalmazni. :D Egyébként félek, hogy kevés reális válasz fog jönni.
#4: Szerinted mi ennek az ellentmondásnak az oka?
Egy visszakérdezés: mit nevezünk normálisnak?
Két értelmezése van:
1. Normális az, ami a tipikus (statisztikai nyelven módusz)
2. Normális az, ami célracionális, morális viselkedésminta
A kettő nagyon nem ugyanaz!
(3. voltam)
#2 vagyok. Igen, találni nem volt annyira nehéz, de megtartani igen. Az elvesztésük feldolgozása pedig még nehezebb és hosszadalmasabb volt.
Úgy dolgozom magamon, hogy egy ideje nem társat keresek, hanem saját magamat. Próbálgatom a képességeim, az érdeklődésem. Ebben sok öröm van, de egyes napokon így is rám törnek a rossz érzések.
"Egyszerű: a normális az ember olvasatában az, aki olyan, mint önmaga... Ez az általános értelmezés (azaz nem mindig), még ha bújtatva is."
Szerintem is így van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!