22 évesen nem csókolóztam még egyszer sem. Mennyire számít ez manapság furának? 22/l

Fura vagy sem, csak el kellene már kezdeni. Már így is hátrányban vagy a korodbeli lányokhoz képest. Nem úgy értem, hogy időlemaradásban (az nyilvánvaló), hanem kapcsolatkialakítás során hátrányos a tapasztalatlanságod. A korodbeli fiúk, férfiak ritkán találkoznak tapasztalatlan lánnyal, bizonyos tapasztalatot el is várnak, sőt, eleve feltételeznek a másikról.

Talán úgy gondolod, hogy nem vagy elég szép és csinos, de fiatal vagy. Szerintem a fő baj, hogy visszahúzódó vagy. Dolgoznod kell a kapcsolatépítésen. Ki kell nyílnod. Az elején biztos nehezen fog menni, de ha nem erőlteted, végül besavanyodsz.

#6

Vannak 22 éves csajok, akik szülnek, ezért kizárt, hogy a kérdező igazat mondjon saját magáról. Kikezdhetetlen érvelés, gratulálok.

Én is ennyi idős vagyok, csókolózni mondjuk csókolóztam, de a szüzességem megvan, nem láttam erektált állapotban lévő péniszt élőben. Az, ha valakinek kizárólag emiatt nem kellek majd, az őt sokkal inkább fogja minősíteni (a szó negatív értelmében), mint engem a relatív tapasztalatlanságom. Így gondolom.

Nem tudom, hogy furának számít-e, szokatlannak mondanám, de példa nélkülinek nem.

Nos ha a trendet nézem, rég el vagy maradva ilyen dolgokkal. Ettől eltekintve pedig egyáltalán nem számít ki mikor csókolt elősször, vagy mikor vesztette el.

Az, hogy ciki vagy nem ciki mindenkinek saját maga kell eldönteni magáról

Tudom, hogy régebbi a kérdés, csak jelezni szerettem volna, hogy én is hasonló cipőben járok, és én szégyellem... Egyébként nem különösebben érdekelne, de a társadalom és a környezetem miatt nem tudok nem arra gondolni, hogy elképesztően le vagyok maradva. (Még ha nem is biztos, hogy így van, hiszen nem ez teszi az embert.)

Azok meg, akik a külsőt hozzák fel érvnek, valószínűleg nagyot tévednek. Sokkal inkább a belsőt kellene megvizsgálni. És ezzel nyilván nem a jellemedre célzok, kedves kérdező:) Hanem arra, hogy ahogy írtad, nem voltál eddig kifejezetten motivált arra, hogy kezdeményezz, bizalmatlan is vagy másokkal szemben. Ehhez én is tudnék kapcsolódni, a különbség csak annyi, hogy én emiatt, mert tudom, mennyire zárkózott vagyok egyébként, szinte "erőszakkal" próbáltam rávenni magam, hogy néha mondjak igent is. Ebből összejöttek randik, de csóknál mindig megijedtem és elfordítottam a fejem, egyszerűen rettegtem belemenni valamibe egy olyan emberrel, akit bár kedveltem, nem voltam benne biztos, hogy meg tudnék-e bízni benne, fel tudnék-e tárulkozni előtte, és el tudnám-e képzelni vele az életem. Valamiért mindig is túlkombináltam ezeket, pedig más tényleg csak annyit mondana rá, hogy "ez csak egy csók". Túl van misztifikálva ez az egész, sajnos.