Igaza lehet a barátomnak, hogy azért nem akar barátnőt mert az emberek 80 százaléka önző és saját maguk boldogságáért akarnak párt és nem az a fontos első sorban hogy a másiknak jó legyen?

Már bocsánat, de minden ember azért jön össze valakivel, mert boldog akar lenni, nem azért, mert egy másik embert boldoggá akar tenni. De szerintem meg ez egy tök szép és megtisztelő dolog, hogy valaki azt gondolja, hogy mellettem lehet boldog. De csak akkor jövök össze vele, ha én is így érzek.

Onnantól kezdenek érdekelni a másik érzései, hogy együtt vagyunk. Utána igenis megteszek minden tőlem telhetőt az ő boldogságáért, amennyiben ő is így cselekszik. Mert miért is legyen együtt egy olyan emberrel, aki engem nem akar boldoggá tenni, csak várja, hogy ő megkapjon mindent, a többi nem számít?

Aki a másik boldogságát helyezi az első helyre, az egy életképtelen balek idióta.

Ilyen önzetlenséget legfeljebb egy szülő mutat a gyereke iránt, de gyakorlatilag ez az egyetlen olyan emberi viszony, ahol ennek értelme lehet.

Miután az ember társas lény, és rosszul érezzük magunkat, ha sokáig nem kapunk szeretetet és törődést, így ilyen értelemben természetesen így van.

Viszont én ettől még odafigyelek a barátomra, és meglepem néha, vagy ha megkér valamire, megteszem neki, meghallgatom, támogatom, stb.