Lányok, nektek bejön, ha egy fiú romantikus?

"-hogy a külső/belső fontosabb e (nyilván a belső a fontos, nem vagyunk felszínesek ugye)"

Soha senki nem mondott ilyent. Mindkettő fontos.

"-hogy számít e a végzettsége (az ember számít, nem a papír)"

Többen írtuk, hogy számít.

"hogy számít e az anyagi helyzet (ha szeretjük egymást az elég, nem számít mennyije van)"

Nem kell minden kiforgatni. Egy bizonyos szintig nyilván számít. Senkit nem akarok eltartani vagy pénzelni. Legyen kb. annyija, mint nekem. Kicsit kevesebb nem gond, de azért ne fele, harmad annyit keressen.

Az alatt a "romantikus" alatt, ami nekem bejön, azt értem, hogy "figyelmes". Például tisztelettel bánik velem, kinyitja nekem az ajtót, kedvesen beszél rólam a barátainak, emlékszik az évfordulóra, energiát tesz egy randiötletbe, bókol vagy megdicsér, ha valamit jól csinálok/jól nézek ki, alkalmakra vesz valami apróságot, és látszik rajta, hogy ezt természetesen csinálja.

Ha viszont olyan "romantikusról" beszélünk, aki annyira le akar nyűgözni, hogy szinte megfojt, eltúlozza a bókolást, folyamatosan hatalmas gesztusokat tesz, leígéri a csillagokat is, annyira szenvedélyes, mint José Armando Fernandez Rodriguez a legutóbbi ZS-kategóriás mexikói szappanoperából, az egyenesen taszító. Ilyenkor nem tudok nem arra gondolni, hogy az illető megjátssza magát. Ráadásul ha ismerkedéskor lenne ilyen, elég erős lenne bennem a gyanú, hogy csak azért csinálja, mert azt hiszi, hogy két jó szótól meg egy kis szenvedélytől szétdobom a lábam. Hát nem.