Nők/férfiak,akiknek teljesen reménytelen a társkeresés.Ti milyen életcélt tűztetek ki a család helyett?

Talán egy bosszú lehetősége lenne, ami visszazökkentene az életbe,

Én is így érzek az exem irányába, aki jegyesem volt, de megcsalt és már 3 éve nem tudok igazán magamhoz térni, akkora sebet okozott bennem. Utána 1 hónapig a nyakára jártam, szerelmes leveleket írogattam neki, kedvesen ajándékokat vittem a postaládájába 1 hónap apatt vagy 4 szer, kb 130 ezer ft értékben. Az eredmény az lett, hogy elvette az ajándékokat, megtartotta és feljelentett zaklatás miatt. El is ítéltek, megrovást kaptam (ami nem igazán büntetés, csak figyelmeztetés, hogy egy nőnek mindig igaza van), a pénzemet soha nem kaptam vissza, amit ráköltöttem. Csak ott volt a nyoma, a 4 sms, meg a 4 szerelmes levél. Ez bőven elég volt. Tök mindegy, hogy kedves volt, meg nyálas, maga a tény, hogy nem hagyod és megfojtod a kedvességeddel, az manapság ebben az országban bűncselekménynek számít. Ez 3 éve volt, azóta zavarodott vagyok, de tiszta. Néha eszembe jut a bosszú, de ha belegondolok h bármit teszel, akkor is egy nőnek fognak hinni a rendőrségen, akkor hagyom az egészet. Így én is csak létezek, neki már van jegyese azóta, röhög rajtam h valaha imádtam, és a szívemet nekiadtam volna. Azóta nőre nem néztem, 1 évig pszichológushoz is jártam. De max 20%-ot javult a helyzet.

Edzőterembe jártam, most már csak itthon edzem, svéd nyelvet tanulok, mert egyre szimpatikusabb az ország, internetes mikro-vállalkozásokat építek, tőzsdézek, túrázom, itthon könyveket olvasok és filmeket, sorozatokat nézekm zenét hallgatok és talán beszerzek egy kutyát menhelyről.

Ez alapján tökre kiegyensúlyozottnak tűnhetek, pedig naponta többször gondolok az öngyilkosságra.