Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy vegyem rá magam arra, hogy olyannal legyek, akihez nem vonzódom es semmit nem erzek iránta? Hogy mennek bele ilyen kapcsolatba az emberek?
"Hogy vegyem rá magam arra, hogy olyannal legyek, akihez nem vonzódom es semmit nem erzek iránta?"
Sehogy sem.
Egyszerre két ember életét tennéd tönkre.
A tiedet és a másikét is.
Akihez nem vonzódsz, ahhoz semmi közöd.
Ilyen kapcsolatba nem mennek bele emberek.
A kapcsolatok az együttélés, járás, stb. folyamán teljesednek ki,
vagy mennek tönkre. Kinél így, kinél úgy.
Úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy tudom, nem vonzódom
hozzá se testileg se lelkileg, az a másikkal szemben aljasság.
Szeretnél olyan emberrel kapcsolatban lenni, aki nem tetszik és szexuálisan se vonzódsz hozzá? Szerintem egyáltalán nem leszel tőle boldog, inkább csalódott leszel, hogy van kapcsolatod, mégse változott semmi, ugyanúgy boldogtalan leszel.
27 éves korodig nem találkoztál olyan emberrel, aki tetszik, vonzónak látod?
Mar hogyne mennének bele... pénzért, kényszerből, régen ott voltak az elrendezett házasságok. Irigylem azt, ki ezt meg tudja tenni.
Illetve azt se mondja nekem senki, hogy egy 120 kilos, igénytelen nőhöz/férfihez lehet vonzodni. Pedig rengeteg ilyen ember van kapcsolatban es lesznek gyerekeik.
Egyébként de, talakoztam olyannal, mondjuk egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen férfi volt. Talán 3. Egyszer mar szerelmes is voltam, 6 eve, sőt talán meg most is az vagyok, de vele nem is volt köztünk közvetlen kapcsolat.
Mivel szerencselten vagyok, Tudom hogy nem fogok olyat találni, aki be egy kicsit is szerelmes tudnék lenni, Szóval ha nem akarok egyedül megöregedni, mint pár női felmenőm, akkor muszáj lesz együtt lennem egy olyannal, akihez nem vonzódom és nem vagyok belé szerelmes.
Túlsúlyos férfi vagyok. Idáig csak ilyen kapcsolatom lehetett volna, sőt volt is egy ilyen. Semmilyen módon nem vonzódtam a nőhöz, aki ráadásul szó szerint pszichiátriai eset is volt, na de mint amikor utálod a munkahelyedet, de muszáj vagy ott lenni, mert nincs más, így itt is megalkudtam. 4 hónapig bírtam elviselni, még a szar is büdös volt mellette. Általában rettenetesen nyugodt ember vagyok, de a végén (igen, ilyen rövid idő után is!) már csak attól ideges lettem, ha megszólalt. Persze ez egy speciális eset, mert mint mondtam, a csaj pszichésen, talán mentálisan is beteg, amit az elviselhetetlen természetével próbál még egy magasabb szintre emelni, de kétlem, hogy hogy hosszútávon működött volna még akkor is, ha ő egy normális, épkézláb személy.
Na, szóval lényeg a lényeg: sehogy ne vedd rá magad ilyenre. :D Korábban azt mondtam én is, hogy még ez is jobb a semminél - nem, nem jobb, de totál elhiszem, hogy amíg nem tapasztaltad, simán azt mondod, hogy inkább ez, mint a magány. Nekünk ez jut, ami végtelenül nyomorúságos, de egyetlen pozitívumot sikerült 27 kínkeserves magányban leélt év alatt találnom: senkihez nem kell alkalmazkodnunk, amiről korábban el sem tudtam képzelni, mekkora kincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!