Ha biporalis vagyok, akkor sosem lesz boldog parkapcsolatom? Nem kellek majd senkinek, aki elfogad ezzel egyutt is?

#1 --> jaj, de 10/10-es válasz, rendkívül tömör és hasznos

aranykeretet neki

Butaság.

Mondjuk azért nem mindegy, milyen súlyosságú ez a zavar. De sokan egy teljes életet leélnek, házassággal, családdal, miegymás, bipolárisan, vagy még komolyabb kórképpel, csak épp nem is tudnak erről, mert nem voltak diagnosztizálva.

Ez még sok más tényezőtől is függ, de alapvetően egy hátrány. Mindenkinek van hátránya, neked ez. Dolgozd le.

Amúgy már megint nem értem a kiakadást... Más kérdéseknél meg megy a rinyálás, hogy a férfiak mindenkire rámozdulnak. Most meg azért megy a rinyálás, hogy valaki ezt lemeri írni? Nevetségesek vagytok. Pár kérdéssel lejjebb valaki azt írta, hogy a férfiak idióták. Ott miért nem akadtatok ki? A férfiakat lehet idiótázni, de a nőkről még azt sem engednétek leírni, hogy valamiben előnyük van?

Nekem hangulatingadozásos pánikbetegségem van. Van hogy hónapokig jól vagyok és minden rendben, de van amikor egész héten rosszul vagyok. Rólam ezt tudta a párom mikor ismerkedtünk, elfogadta hogy ilyen küzdelmeim vannak, amikor tud segít is lelkileg vagy lenyugtatni mikor kell stb. 6 éve együtt vagyunk.

Ha komolyan veszed, hogy meg akarsz gyógyulni és amit lehet megteszel hogy jobban legyél és ezt a másik látja rajtad akkor lehet boldog párkapcsolat szerintem.

Szornyu a bipolaris ferjem. Persze ha rendesen szedne a gyogyszereit es lenne egy igazan jo pszichiatere, akkor jobb lenne.

Tehat hozd rendbe a tested, lelked. Keress szakembert es sose mulaszd el a kontrollokat. Ha nem billensz ki vagy ha megtanulod eszrevenni a kibilleneseid es idoben elmenni a pszichiaterhez vagy megtalalni azt hogyan billenhetsz vissza, akkor siman lehet normalis parkapcsolatod. De ha egy onsajnaltato, alkesz orult vagy akkor ne akaszkodj ra senkire ne tegy tonkre masokat.

Annyi bipolaris kerdes van most az oldalon, hogy komolyan en is kiirhattam volna oket.

Nincs igy hogy nem kellesz senkinek. En sokaig nagyon de nagyon akartam egy bipolaris lanyt. De o ugy dontott vegul, hogy nem ker belolem es ellok magatol. Rengeteg dolgot eltem meg mellette negativumban, de olyan kedvesseget es figyelmet is adott jo napjain amit sosem fogok mastol megkapni.

Egyetlen dolgot jegyezz meg te is es mas bipolarisok is, akik ezt olvassak. Kommunikaljatok a parotokkal a gondokrol es ne ellokjetek ot, mert ezzel “gyilkoljatok” mindkettotoket. Ultesd le amikor JOL vagy es mondd el neki hogy mi miert van hogy mit ne vegyen magara ha rosszul vagy, hogyan tud neked segiteni a rosszabb napjaidon es milyen nehezsegekre szamitson ha teged valaszt. Jarj pszichologushoz legalabb de meg jobb ha a szukseges gyogyszereket is szeded es kuzdj magaddal ertetek, mert ez neked mindenkeppen nehez lesz. Probald meg felterkepezni hogy mivel banthatod meg akivel egyutt vagy/ismerkedsz es modosits a viselkedeseden tudatosan.

Nem lesz konnyu olyat talalni aki elvisel. De ha valaki megszeret akkor abszolut nem lehetetlen hogy elfogad. Ugyanakkor iszonyatosan kepesek vagytok belerugni az emberbe (pl szakitas a semmibol), ehhez tenyleg kell egy idegrendszer ami ezt elviseli. Viszont neked van betegsegtudatod ami mindenkeppen sok mas bipolaristol megkulonboztet teged. Amikor erzed hogy rad jon az 5 perc vagy kozeleghet, keszitsd fel es kozold vele barmi is fog tortenni az nem ellene iranyul.

Jo lett volna ha pl az en ugyemben igy lett volna azonban nem ez tortent es csunyan lett vege miattam is.