Nagyon zárkózott és szociális fóbias vagyok.De nagyon tetszik egy férfi. Nem beszéltünk még csak néha köszönünk egymásnak. De amikor rám néz, megáll a szívem annyira ideges vagyok. Néhány hónapja kezdtem új munkahelyen, ennek kapcsán szoktam látni?

Utolsó vagyok.

Amúgy nálam is teljesen ugyanaz a helyzet, mint nálad :( (szintén egy munkahelyen vagyunk, csak a nemek cserélődtek fel )

Az a gond, hogy nem tudom, Ő érez-e valamit. Talán Ő is ugyanígy van vele, mint én? Talán Ő sem mer kezdeményezni.

Ha megláttam, mindig néztem...de mindig elfordultam, ha felém nézett.

Nem akartam feltünően bámulni.

Mindig vártam azokat a helyzeteket, amikor végre láthattam (ilyen olyan papírokat kellett neki bevinnem stb.)

Mostanában már valamiért kerülöm. Talán, mert már elfogadtam, hogy ebből úgy sem lesz semmi, jobb lesz ha kerülöm.

Persze, ez elég szar érzés. :(

Kezdeményezni nem merek, túl gyáva vagyok ilyen téren. Plusz félek az elutasítástól is, mert mi van, ha nem is érez semmit, csak beképzeltem az egészet. Az totál égés lenne!

Szóval...kicsit fura lehet ezt egy hasonló beállítottságú embertől hallani (olvasni :)), aki szintén nem meri felvállalni, mit érez, de...azért próbáld meg még egyszer a dolgot vele. Valahogy add a tudtára, mit is érzel. Feltéve, hogy még érzel valamit iránta.

De, ha már ilyen bátran arra merlek buzdítani, hogy még ne add fel és próbálkozz, akkor az a minimum, hogy én is ugyanazt tegyem. :D

Csak még nem tudom, hogyan csináljam :(

Aki kicsit gátlásos, az már azonnal magára aggatja a pszichológia divatossá vált meghatározásait.

Hagyjatok fel ezzel.

A másik hiba, hogy valaki rátok néz, és máris mélyreható

képzeteket társítotok egy abszolút hétköznapi megnyilvánuláshoz.

Az ember jön-megy, nézelődik. Lehet, hogy tűnődött valamin,

és téged nem is látott, hiába nézett "rád".

Az, hogy írásban közeledsz, ráírsz, nem opció? (nem rögtön a vallomással, hanem beszélgetést kezdeményezve)...

Egyébként a gátlásossággal kapcsolatos problémáddal nem szégyen segítséget kérni, pszichológustól.