Tényleg annyira szörnyű vagyok, hogy már a saját kategóriámnak sem kellek?

Próbálkoztam egy srácnál. Mindenféle minősítés nélkül mondom, hogy nem egy tipikus szépfiú, viszont a legőszintébben, hogy nagyon tetszett a személyisége.

Már szinte magamat sem értettem, hogy miért.

Jött a vetítés, aztán a végén kiderült, hogy nem akar tőlem semmit. (Volt előtte párkapcsolatom.)

Nem értem, egyszerűen már nem értem mit rontok el, ha az átlagos pasiknak se kellek.

Nem voltam se bunkó, se lekezelő, nem vagyok elhízva, igényes is vagyol az adottságaimhoz képest.

Igen, nem vagyok Palvin Barbi, de olyan vállalhatalan csúnya sem, hogy ne álljanak velem szóba.

Hiába érdeklődöm a partnerem dolgai iránt, ami szívből jött, ez sem volt elég.

Lehet mellém nem rendelt senkit a sors?