Szerintetek is igazságtalan ez?

Ilyen problémáknál, mindig mindenki azt mondja, változz meg alaposan külsőre is, belsőre is, DE!!!

Máskor meg mindenki azt hajtogatja, hogy az embert maximálisan önmagáért kell a másiknak szeretnie, olyannak, amilyen az adott ember.

Mindezekből én úgy gondolom, ha én most vézna, dadogós alak lennék és elmennék edzeni, hogy jó izmos legyek + a személyiségemet is gyökeresen megváltoztatnám, hogy egy nagy hangú, magáért kiálló, határozott valaki legyek és csupán ezek után hajtana rám minden nő, én bizony gorombán elhajtanám az összeset, mert én ezek után úgy érezném, hogy nem önmagamért szeretnek, csak egy kreált, mű embert, egy színészt, mert én eredetileg vézna-dadogós voltam, az voltam én, attól voltam én az, aki vagyok, az voltam én eredeti-hamisítatlanként, izmos-határozottként már nem önmagam vagyok, csupán egy hazugság, szerepjáték, kreált bábu stb... ergo csak a megteremtett karaktert szeretik, nem engem.

Értitek tehát? Én ramatyul érezném magam, mert abban a tudatban lennék, hogy csak azért "csorgatják a nyálukat", mert totálisan "eltorzítottam" a valós személyemet.

#3: ne sajnáltasd magad és ne sajnáld magad. Semmire nem vezet. Nincs még rendben a személyiséged, különben nem írtál volna ilyeneket.

Ideje kimozdulni, menjél el társaságba. Kéne keresni egy olyan hobbit, ahol sok pozitív ember fog körülvenni. Pont most indul halom tánctanfolyam, iratkozz be kubai salsa-ra vagy WCS-re.