Sokan vannak úgy hogy a belső tulajdonságaik gátolják meg abban hogy párt találjanak?

Aha én például ebben a helyzetben vagyok. 22l

Én is 23F. A külsőmmel nincs semmi baj, nem vagyok a legkellemesebb személyiség. Igazából nem vagyok olyan rossz se, csak mondjuk imádom bizonygatni az igazamat dolgokban, ami idegesítő. Tehát inkább nem is rossz a személyiségem, csak nem a legkellemesebb, hogyha társnak kell. Illetve ha valaki mond valamit, aminek bizonyítékom van az ellenkezőjére, hajlamos vagyok vitázni.

2: Azt mondják, vagy igazad van, vagy kapcsolatod.:)

Inkább úgy mondanám, hogy az is közrejátszik.

Jöhet a lepontozás, de az összes incel ilyen. Meg nők között is, akik évek óta sikertelenül keresnek párt.

Akinek úgy 6-7 hónapig nincs, vagy tovább az mind ilyen.

A külsőm se a legjobb, de a jellemem nem elviselhető mások számára. Továbbá egyre erősebb a gyanúm, hogy alapvetően nincsenek igazán emberi érzelmeim, ami nagyon nem kellemes gondolat.

Azért nem találok párt, mert nem is keresek. Azért nem keresek, mert képtelen vagyok egy-két találkozás után szerelmes lenni valakibe és dönteni arról, hogy szeretnék-e vele párkapcsolatot. Ismernem kell valakit ahhoz, hogy bízzak benne, nem tudok/akarok mindenféle idegeneknek megnyílni. Hosszabb ismeretség után menne a dolog, de senkitől nem várhatom el, hogy hetekig-hónapokig csak beszélgessünk és ismerjük meg egymást anélkül, hogy bármiféle testi kapcsolat lenne köztünk és csak utána döntsünk arról, hogy szeretnénk-e párkapcsolatot. Képtelen vagyok hagyni (pláne kedvelni), ha valaki a szia után már fogdosna, csókolózna vagy szexelne velem.

Szerintem a többség ilyen. Vagy olyan értelemben a belső a baja, hogy elviseli magán a külső igénytelenségét.