Van értelme élni ha nem tudok barátnőt szerezni magamnak?

4.

Ez a fatalista nézet szörnyű, hogy "létrehoztak minket" - mi van akkor, ha azzal a céllal "hozta létre" az alanyt a létrehozó, hogy jót röhögjön a szenvedésein és néha még egy kis extra kínzásban is részesítse, csak hogy érezze a törődést?

Gondolok olyan esetekre amikor valaki mindig baleseteket szenved, aztán meghalnak a rokonai, és mindig mindenben veszít.

Én nem tudom elképzelni a gyakorlatban, hogy valakinek évtizedeken át boldogságot jelent az "élj a munkádnak és a hobbijaidnak". Mégis miféle hobbi képes helyettesíteni a normális családi életet?

Lehet én vagyok lelkileg puhány, de amiket itt összeírtatok, az számomra inkább szánalmas. Szexet prostival... 🤦‍♂️ Tudjátok a szex egyik legfontosabb alkotóeleme pont az, hogy vágynak rád, mint férfira. Ezt egyetlen prosti sem fogja megadni neked.

Na de persze ti tudjátok, ti életetek.

15.

Ha nem nézel ki jól, akkor kapcsolatban sem fog rád vágyni akivel vagy - feltéve, ha van ilyen. Kivéve ha az illetőnek fétise a ronda ember.

17-es:

Ilyen esetben eleve létre sem jön a kapcsolat. Ha nincs kémia, akkor nem fognak összejönni.

Az aranyásókat ne hozzátok fel érvnek, mert most nem ők a téma.

18.

Na, igen, erre gondolok én is, hogy így nem is lesz semmi, ezért kell elgondolkodni az alternatívákon. Az ember ne vágyakozzon olyasmire amit sosem érhet el. Vagy, ha akarja tegye, de az csak szenvedés lesz. Szenvedni pedig nem kellemes, nem jó érzés. Szépnek pedig születni kell, ha pedig nem jött össze... Akkor jöhet a B terv.

Nyilván minden egészséges férfi vágya, hogy vonzónak tartsák a nők.

Abban nem tudok egyetérteni, hogy ez bármivel is pótolható. Mert nem. Sajnos ha ez nincs, akkor kész, game over.

Hiába leszel munkamániás, hiába fogsz az összes szabadidődben edzeni/játszani/filmezni/akármitcsinálni, hiába lesz macskád, ezek nem fogják helyettesíteni azt, amit egy nőtől kaphatsz.

Ideig-óráig tudsz hazudni magadnak, és megpróbálhatsz úgy élni, mintha minden rendben lenne - de minél tovább húzod ezt, a végén annál jobban fog csattanni a pofon az élettől és a valóságtól.

Úgyhogy szerintem pont az ellentétes megoldás a helyes ilyen helyzetben. Ismerd el őszintén magad előtt a problémádat. Gondolj úgy rá, mint egy betegségre. Nem tehetsz róla, de sajnos ez van, ezzel kell együtt létezned.