Létezhet, hogy a túlsúlyom miatt nem találok társat?

27 éves férfi vagyok. Sosem volt senkim, így persze szűz is vagyok. Minden téren ugyanolyan ember vagyok, mint mindenki más. Vannak céljaim, van hobbim, dolgozok, tudok vezetni, diplomás vagyok, butának nem mondanám magam, a kapanyél nem lóg ki a számból, nem ártok senkinek... Tehát általánosságban elmondható, hogy egy átlag, sablon, civilizált ember vagyok, aki a társadalmi, a belső és a külső legalapvetőbb elvárásokat teljesíti. Tény és való, hogy az 5-6 évvel ezelőtti énemre visszatekintve egy rettenetesen igénytelen embert látok, az évek során viszont az általános tanácsokat megfogadtam és javítottam magamon. Ennek megfelelően máshogy kezdtem öltözködni, odafigyelek, mi van rajtam, nem kopott, túl szűk vagy túl bő cuccokat rántok magamra "jóvanazúgy" jeligére. Ugyanez mondható el az ápoltságomról is: odafigyelek, hogy normálisan megborotválkozzak, ne legyek büdös, de például hajstílust is váltottam. Vártam a változást, hogy így társkeresőn lesz valami eredményem is és nemcsak a válasz nélkül maradó üzeneteim tucatjai fognak virítani a leveleim közt, talán nem leszek levegőnek nézve - háh, dehogy. Semmi változás nem jött el. Nyilván amiket mondtam, azok alap dolgok, de sajnos vagy nem sajnos, én korábban nemhogy nem foglalkoztam azzal, ha mondjuk összenőtt a szemöldököm vagy lyukas volt a pólóm, hanem észre se vettem. Mindenesetre, még egyszer: ez már a múlté, ma már a higiéniai és megjelenésbeli igényességemre nem lehet panasz. Rengeteg ideig teljesen depressziós voltam a magánytól is. Megtanultam vele élni, és most már nem is keresek görcsösen társat, ahogyan sokan tanácsolták. Továbbra is: semmi, ugyanaz a pöcegödör van, mint eddig is volt.

Társkeresős profilomat próbáltam egyedien, önironikus humorral kitöltve megírni, a fotóim is rendes fényképezőgéppel, még a napállásra is tekintettel készültek, úgyhogy elmondható, hogy azt se összehánytam 3 perc alatt egy pixeles szelfit profilképül választva.

Viszont van rajtam úgy 25 kiló felesleg is (173/92 - a súlyból a tudomány legutóbbi állása szerint kb. 0 gramm az abszolút létszükségtelen felüli izom, mielőtt jönnek a kérdések). Szürreálisnak tartom, hogy emiatt vagyok abban a szégyenteljes helyzetben, hogy közel 30 évesen azt se tudom, a női nemi szervet melyik irányból kell nézni, de azon iszonyatos, megdöbbentő gyűlölethullám alapján, amit ezen az oldalon kapnak sorstársaim, kezdem úgy érezni, hogy tényleg ez lesz a probléma. Létezhet ilyen, ráadásul férfiként?