Az incelek és a magukat nem incelnek valló egyedülálló vagy rosszul funkcionáló vagy hamar véget érő kapcsolatokban kínlódó férfiak növekvő létszáma az élő bizonyítéka, hogy a nők milyenek is valójában?

Régen ráfogták, hogy az Egyház meg a társadalom miatt kötelező volt a kényszerházasság meg a nők el voltak nyomva így kénytelenek voltak egy férfit választani maguk mellé, aki egy fokkal szebb az ördögnél meg jóravaló ember.

Most meg arra fogják a mai helyzetet, hogy "nem fogok összeállni mindenféle akárkivel." meg "inkább a macska életem végéig"

Ha úgy nagyon összességében nézem az egészet meg figyelembe veszem a régi korokat, sajnos személyesen csak nagyszülőkig, esetleg dédszülőkig tudok hasonlítani, amiket a saját szememmel láttam, hogy a legtöbben meglehetősen sivár életet éltek - és élnek még ma is, ha élnek - a mai szemmel nézve.

Úgyhogy régen is a legtöbb nő a társadalmi elvárás és az anyagiak miatt csapódott a férfi mellé, csak az anyagiak szó értelmezhetetlen volt a társadalom szegény rétegében, mert közgazdaságilag hiába vagyon bármi, aminek értéke van, a legtöbb ember a szó hallatán a gazdagságra meg a luxusra gondol.

Mostanra viszont két réteg alakult ki, az egyik, aki azért nem fog soha elkelni, mert annyira magasra teszi a mércét (és ez alól az sem kivétel, aki ő maga is magasan van, Bugattit sem fogsz sokat eladni Etiópiában) és ez utóbbinak a következménye, hogy rengeteg nő jön össze pénzes külföldiekkel (természetesen a mentalitásuk miatt, mert ilyenkor összehasonlítják James Bondot az Éjjel-Nappal Budapest Bécyjével és levonják a következtetést, hogy minden magyar ilyen és minden külföldi olyan, de természetesen nem felszínesek, á, dehogy).

A másik pedig az, aki már korán elkel, a legtöbben szegények vagy olyan csúnyácskább lányok, akik hamar teherbe akarnak esni.

De itt is megfigyelhető az a tendencia, hogy 3 típusú suttyó férfival tudnak összejönni.

1. A csajozógép, aki már a kapcsolat összes szakaszában rendszeresen csalja és sokszor nyíltan flörtöl más lányokkal és még neki áll feljebb.

2. Az agresszív bunkó állat, aki sok esetben még fizikailag is bántalmazza a lányt.

3. Az élősködő műmájer hülyegyerek, aki a nőből húz anyagi hasznot.

Illetve ezek kombinációja minősített esetben.

Persze én elhiszem meg tökre elfogadom, hogy a nők ezektől a típusoktól nedvesednek, csak ciki lenne bevallani, mert kell hozzá az is, hogy bejöjjön nekik a csávó, máskülönben pont az ellenkezője a hatás (kb. mint férfiaknál, ha Lang Györgyi sztriptíztáncolna).

De akkor miért nem lehet ezt nyíltan kimondani, elfogadni, hogy a nők szemében nem vonzó férfiak a fejükre állhatnak, akkor sem fognak kelleni, maximum pénzért?

Nagy fiúk vagyunk, el tudjuk fogadni, legalábbis többségünk. A halálos diagnózist sem titkolja el az orvos. Ezt is valahogy fel tudjuk dolgozni. Sőt, ezzel minél hamarabb szembesülünk, annál inkább motiváltak legyünk, hogy annyi pénzünk legyen, amiből LUXUSprostikat tudunk bérelni. Aki attól luxus, hogy barátnő feelinget ad és próbálja elhitetni velünk, hogy ténylegesen vonzódik hozzánk még akkor is, ha fizetünk érte, nem érezteti, hogy "nincs csók, itt ne érj hozzám, ott ne érj hozzám, letelt az idő, stb."

Elhiszem még azt is, hogy sokaknak nem érdeke az igazságot hangoztatni, mert tabutéma.

- Rengeteg öngyilkos béta férfi lenne, aki rájön, hogy több évtized ment pocsékba az életéből.

- Rengeteg olyan nő lenne, aki a párja nélkül életképtelen, mert még ha csóró segédmunkás is, legalább ketten összetették a fizetésüket.

- Rengeteg olyan férfi lenne, aki rájön, hogy őt alfának tartja a nője és még ganéjabb, gátlástalanabb lenne.

- Rengeteg olyan nő lenne, aki rájön, hogy túl alacsonyra árazta be magát és még jobban meg tudja fejni a bétahímjét.

De akkor is, jó ez így? Jó hazugságban élni? Azt is feldolgoztuk, hogy a Föld gömbölyű és hogy előbb-utóbb megöregszünk és meghalunk, sokan még azt is, hogy sem az élethossz, sem az életminőség nem függ össze azzal, hogy mennyire jó vagy rossz ember vagy, hanem az élet kiszámíthatatlan és véletlen még akkor is, ha szeretünk belemagyarázni dolgokat.